Hogy utasítsam úgy vissza, hogy ne szakítsunk?

A pasi vállalta be, hogy összejön valakivel, aki egy évvel korábban még tini volt.

Bevállalta, hogy amikor neki családot kellene alapítania, a barátnője még csak akkor fogja kezdeni a fiatal éveit.

Ez a férfi döntése volt, nyugodtan kikerülhette volna a kislányt. Ennek ez a következménye, nem kell sajnálni, felnőtt ember, a következmények teljes tudatában tett mindent.

Neked mi a kínod? (akárhány százalékos kötekedő) Most őszintén, kommunikálni nem tudnak normálisan egymással egy több éves kapcsolatban, szóval nem írtam semmi hülyeséget.

Egy saját egyéni véleményt írtam arról, hogy szerintem a kérdező nem veszi annyira komolyan a kapcsolatot, mint a párja, és ez az igazság. Ugyanannyi ideje vannak kapcsolatban, az egyik mégis teljesen másképp áll hozzá mint a másik. Ezen mi a hülyeség, és mi nem világos? Teljesen nyilvánvaló a dolog. Ezért tanácsoltam kommunikációt, sok beszélgetést. Ha nem tetszik a véleményem/ hozzászólásom görgess tovább, ugyanis nem neked írtam.

Én a magam részéről sajnálom a pasit és kész (szívem joga), hogy érzelmileg olyan társat választott aki nincs vele egy szinten 3 év kapcsolat után. Igen, az ő döntése volt fiatal lánnyal kezdeni, de ettől még nem érdemel megaláztatást. Kb ennyi lett volna a közlendőm. Ha neked az én véleményem nem tetszik, az egyéni szoc problem. Nem vagyok rá kíváncsi.

Én annyira nem sajnálom a pasit. Tökéletesen láthatta a pakliban, hogy kb 6-7 évet várhat a lányra. Ok, sokan házasodnak 22-23 évesen, rápróbált nem jött össze. De ezen ennyire meglepődni????? Úgy, hogy ezt soha nem beszélte vele? A 22 éves lány nyilván nem kezdett el vele esküvőről tárgyalni, neki totál máson jár az esze. Teljesen normális, hogy ő ezt 3 év járás után nem hozta szóba, talán eszébe se jutott. De a pasas azért megpendíthette volna beszélgetés szintjén és akkor nem esett volna pofára. Szerintem ez nem a kettőjük közötti kommunikáció hibája, hanem a pasié. Mert a lány nyilván 3 év után egyetem közben 23 évesen pont nem foglalkozik ilyen témával (vagyis tőle ne várjuk már h szóba hozza).

Ezt a pasi szúrta el, hogy volt olyan mamlasz, hogy nem kalkulálta bele a -10 évet. Most meg meg van lepődve.

#35

Én pont 23 éves lány vagyok, egyetemista, és a párommal már fél év után beszéltünk úgy általánosságban az esküvőről..... nem úgy, hogy milyen virágból lesz a csokrom, hanem hogy ki mit gondol magáról a házasságról, ki szerint mikor optimális úgy általában, stb.

3 év alatt SOHA nem volt téma a jövő?? Nagyon komoly kapcsolat lehet.....

Talán velem van a probléma, de én ezt az egészet nem értem.

Azt írja a kérdező, hogy nagyon szereti a barátját és vele tervezi a közös jövőt.

Erről már beszélgettek is, a gyerekvállalás is szóba került.

Tulajdonképpen mit változtatott volna ezen az eljegyzés, ami csak ennek az elképzelésnek az ünnepélyes megerősítése lett volna és ha valamiért mégis változnak az érzelmek semmire nem kötelez?

A pasi helyzete most sem változott, várhat a nagy bizonytalanságban a kérdezőre, csak azzal a rossz érzéssel, hogy a kérdező még egy gyűrű erejéig sem vállalja fel a kapcsolatot, tehát a kérdező részéről simán benne van a pakliban, hogy idővel leváltja őt.

Ezzel amúgy a világon semmi baj nincs, hisz változunk, változhatnak az érzelmeink.

Azt a részét nem értem, hogy most miért jobb a kérdezőnek és mit tisztázott?

Ha egyidejűleg szakított volna a pasival, mert a jövőről alkotott elképzeléseik nem azonosak, akkor az egésznek lenne értelme, de így nincs.

Dehogy nincs 38-as, csak te nem látod! :D

Talonban tartja a marhát, míg nem jön neki jobb.

Én a pasi helyében azonnal szakítottam volna, mert nem közelítenek a jövőről alkotott elképzeléseink és az időm csak megy.

Ha nem így tett, akkor megérdemli a sorsát!

Kérdező: Az érzelmeknek köze nincs ahhoz, hogy a párod 10 évvel idősebb nálad. Max tapasztalata van több, semmi egyéb.

Azt, hogy nem vagytok érzelmileg egy szinten, én úgy értettem, ( amit ki is fejtettem), hogy amíg a pasid eljegyzésben, házasságban gondolkodik, addig téged az elköteleződés gondolata ilyen formában, aminek nyoma van, nem csak" a szó elszáll" kategória, megijesztett, mert le is írtad, hogy neked ez ijesztő, és továbbra is csak járogatni akarsz vele.

Ennél világosabban nem tudom leírni....Az írásaidból az jön le, hogy nem érzel annyit/olyan mélyen iránta ahogy ő irántad. Persze biztos szereted, de ahhoz, hogy valaki a házasságra igent mondjon, sokkal erősebb érzelmek kellenek (jobb esetben), olyankor, ha az ember ezt komolyan veszi.

Ha már most úgy éreznéd, hogy tényleg vele tervezed a jövőd, nem lenne ijesztő egy eljegyzés vagy a házasság gondolata. Ha tényleg annyira nagyon szereted ahogy mondod, miért ijesztő az eljegyzés? Nem kell lánykérés után fél év múlva anyakönyvvezetőhöz rohanni. 1-2 év jegyesség simán belefér. Annál több viszont már tényleg komolytalannak hat. (ez is igaz)

Csak valahogy úgy érzem ellent mondasz saját magadnak. Szereted és vele képzeled el az életed, de egy eljegyzéstől megrémüsz? Ez ellentmondás.