Hogy utasítsam úgy vissza, hogy ne szakítsunk?

Pedig lassan itt az idő eldönteni, hogy mit akarsz.

Ő 33 éves, pár év és kifut az időből. Szeretné tudni, hogy veled folytatja e az életét, és nem akar úgy járni, hogy az egyetem végén közlöd vele 2-3 év múlva, hogy drágám, bocs, inkább mást keresek, ő meg ott áll 36-37 évesen egyedül (több ilyen esetet láttam már az ismeretségi körben).

Hogy mi a megoldás? Elmondod neki ugyanezt, amit itt elmondtál. Ha jó a kapcsolatotok meg fogja érteni, ha pedig nem érti meg, mert családot akar, akkor engedd el, ne húzd az idejét, neked 22 évesen még úgy tűnik, hogy az élet végtelen, neki 33 évesen már látszik, hogy lépni kell, mert lemarad a családról

Szerintem mond ezt neki:

"23 éves vagyok, nagyon szeretem, nagyon jól megvagyunk, de még egyetemista vagyok és ez nekem most kicsit ijesztő még. Sosem beszéltünk erről, de nyilván vele tervezem a közös jövőm. Azt akarom, hogy úgy folytatódjon a kapcsolatunk, ahogy eddig volt.

Ne szakítson velem, nagyon szeretem."

Nem túl okos, amit a barátod csinál, mivel ezzel kikényszerít egy döntést, amit később megbánhatsz.

Nézd. 0

Két rossz döntést hozhatsz ebben a helyzetben:

- IGENT mondasz, pedig nem akarod, de félsz, hogy elhagy. Ennek borítékolhatóan válás vagy egy nagyon rossz házasság lesz a vége.

- NEMET mondasz, de csak a félelmed vezérel, hogy korai még, hogy mi lesz, mert félsz elköteleződni. Ennek az lesz az eredménye, hogy elveszíted.

Szerintem most szépen ülj le, és gondold végig.

Ha úgy érzed, hogy ez nem fog működni, hogy nem vele akarod leélni a hátralévő életed, hogy korai még ez az egész, akkor engedd el. Engedd, hogy még legyen esélye újrakezdenie. Neked még tényleg rengeteg időd van, te még tényleg fiatal vagy ahhoz, hogy akár többször újrakezd, neki már nincs.

Ha viszont csak a para, hogy félsz elköteleződni, akkor meg küzd le, mert annak nincs értelme, hogy még éveket csak járogattok.

(disclaimer: ez én exbarátnőm 3 évig húzta azt, hogy igen, de majd egy kicsit később. A vége az lett, hogy 35 éves voltam, mikor szakítottunk végleg, mert közölte, hogy mégsem én vagyok az, akivel családot akar, több mint 1.5 évig tartott, mire talpraálltam, most meg itt állok 38 évesen, és kb esélyem nincs újrakezdeni, esélyem nincs családot alapítani. Mennyivel jobb lett volna, ha 32 éves koromban mondja, hogy inkább nem, és a talpraállással együtt is sokkal jobb helyzetben lettem volna.

Ne húzd a másik idejét, ha a lelked legmélyén te már tudod, hogy ez nem lesz jó, és a saját életed se rontsd el, hogy csak pánikból most igent mondasz, aztán 1-2 év múlva elválsz)

Nem értem mit problémázol!

Szereted, vele képzeled a jövőd, akkor mondj igent!

Úgysem holnap lesz az esküvő, ha meggondolod magad, vagy valamiért kiszeretsz belőle, akkor legfeljebb nem mész hozzá.

Az eljegyzés nem vérszerződés, bármikor felbontható.

" Istenem bárcsak ne kérdezte volna meg :("

Itt az ideje felnőni, és felnőtt döntéseket hozni, amiért vállalni kell a felelősséget (akár igen akár nem a válaszod).

Ez a "bárcsak ne kérdezte volna meg" egy igazi struccpolitika, ettől a kérdés még ott lebeg kettőtök között, hogy egy pár lesztek e 15 év múlva is, így viszont legalább ki kell mondanod, hogy a válasz igen vagy sem.

" Nem értem mit problémázol!

Szereted, vele képzeled a jövőd, akkor mondj igent!

Úgysem holnap lesz az esküvő, ha meggondolod magad, vagy valamiért kiszeretsz belőle, akkor legfeljebb nem mész hozzá.

Az eljegyzés nem vérszerződés, bármikor felbontható."

Na ezért undorítóak manapság a párkapcsolatok, mert mindenki így gondolja.

Nyugodtan mondjon a kislány igent 22 évesen, aztán ha 2 év múlva meggondolja magát, mert az egyetem után elkapja a gépszíj, mert az új munkahelyén majd ő lesz a nagy népszerű kiscsaj, és úgy gondolja, hogy bárkit megkaphat, akkor nyugodtan dobja el a srácot, ki a faxot érdekel, hogy az mit kezd majd 35-36 évesen.

A fő az, hogy legyünk egoisták, most jó vele hát kamuzzunk egy igent, aztán nem gáz, legfeljebb majd meggondoljuk magunkat.

Tök jó, hogy erre még biztatjuk is egymást, lassan úgyis ez a természetes.