Hogy utasítsam úgy vissza, hogy ne szakítsunk?

Én is 23 voltam, amikor megkérte a barátom a kezem.

Mondjuk nálunk tudni illik, én sosem akartam korán házasodni, és ezt ő is tudta, ennek ellenére kérte meg a kezem. Nyilván lesokkolódtam...

Nálunk is eltelt 3 év, ( 26 vagyok lassan), de nálunk nincs nagy korkülönbség, viszont ő már gyerekeket is szeretne lassan.

Én sokszor vagyok még bizonytalan most is, de tudja ezeket, tudja, hogy korai. Ja, mi nem szakítottunk azóta sem, megértett engem ( pláne hogy mi beszéltünk már korábban is róla..), de ha most le kéne szerezni, most is ugyanúgy megijednék. Az elköteleződés örökkévalósága, aztán jön a gyerek- anya szerep, - én még ezekben bizonytalan vagyok olykor. Ráadásul eső kapcsolatom.

Sajnálom a 79%-ost, és ez nekem is szembe jutott, hogy oké, hogy ő türelmes, de ha 1 éven belül is bizonytalan leszek, akkor illene lépnem valamerre, mert én sem akarom húzni az ő idejét. (Sőt, én azt szeretném, hogy ő boldog legyen, mert rettentő jó társ és ember, még véletlenül sem szeretném, hogy esetleg évek múlva én visszalépek, és ő miattam lecsúszik a vágyáról)

Nem egyszerű. :( De szembe kell előbb utóbb nézni a saját terveiddel vágyaiddal, te mit szeretnél. Ha összeegyeztethető, az jó, ha ez semmiképp, akkor ha fáj is, de meg kell majd lépni. Nehéz helyzet..

26N

5-10-es!

Gondolkodj Ember!

Azért mert te lelki sérültté váltál, mert képtelen vagy feldolgozni egy szakítást, attól még a mentálisan rendben levők ezt tudják kezelni.

Amúgy meg miről beszélsz?

Ha szóba sem jött volna az eljegyzés/esküvő, csak együtt élnének mondjuk 10 évet és ha már nem jó a Kérdezőnek, vagy a társának, akkor kötelező a maradék 50 évet is együtt letölteniük, mert azt beszélték meg?

Az eljegyzés egy "szándéknyilatkozat", ami arról szól, hogy igen, szeretlek, veled képzelem a jövőm.

Az esküvő ennek a megerősítése.

Ha a kettő között valami történik, ami miatt bármelyikük is meggondolja magát, miért kellene hozzámenni egy "nemszeretem" valakihez?

Jézusom!

#5

#10

" A vége az lett, hogy 35 éves voltam, mikor szakítottunk végleg, mert közölte, hogy mégsem én vagyok az, akivel családot akar, több mint 1.5 évig tartott, mire talpraálltam, most meg itt állok 38 évesen, és kb esélyem nincs újrakezdeni,..."

Szerintem is keress fel egy pszichológust, ha úgy gondolod, hogy 38 évesen esélyed nincs újrakezdeni.

Más férfiak nagyjából ilyenkor kezdenek el gondolkozni a megállapodáson.

Neked amúgy mi a bajod? Jobb lett volna, ha a házasságban, 1-2 gyerekkel derül ki, hogy már nem kellesz?

Vagy akkor is kényszerítetted volna a feleséged, hogy "neked pedig jár, mert megígérte?"

Ne nyavalyogj, hanem vond le a tanulságokat és tanulj belőle, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanazokat a hibákat!

Bár lehet, hogy te egy szent voltál a kapcsolatotokban, akkor viszont rosszul választottál és ez a levonandó tanulság.

Mindent csinálhatsz, csak ne sajnáltasd magad azért, mert szakítottak veled, mert az szánalmas egy férfitől!

Ha biztos vagy benne, hogy vele tervezed a jövőd, akkor mondj igent nyugodt szívvel, de mondd el a kételyeidet, hogy szeretnél még várni az esküvővel.

Ha nem vagy biztos benne, akkor pláne mondd el a kételyeidet, és semmiképp ne mondj igent. Bizony benne van a pakliban, hogy szakítás lesz a vége, de ezt nem tudhatod meg, ha nem vagy teljesen őszinte.

Hát szerintem ez nem volt fair tőle, kicsit él ez a sztereotípia szerintem egyes férfiakban (meg nőkben is), hogyha egy férfi "hajlandó" elköteleződni, abból csakis sikítós igenigenigen, köszi reakciót várhat. Ez egy tök komoly döntés nema ruháról szól meg a tortáról hanem arról, hogy akarok-e egy emberrel örökre együtt lenni, gyerekeket vállalni, ha az egyik pl költözni akar, nyilván nem hagyja ott a házastársat, ez esetben tényleg mindenben alkalmazkodni egymáshoz...

Én 25 éves vagyok, a házasság habosbabos menyasszonyi része jópofa, de az elköteleződés gondoldata engem is megijeszt.

"3. éve együtt vagyok" "sosem beszéltünk erről"

Szerintem rátok férne egy nagy beszélgetés, mert én nem tartom normálisnak, hogy egy ilyen fiatal lányt három év után megkérnek, főleg nem úgy, hogy még soha nem esett szó arról, hogy egyáltalán akartok-e házasodni, és ha igen, mikor. Ezt a párod önkényesen eldöntötte, eszébe nem jutott gondolom, hogy esetleg te másképp képzeled el, és ez így nem túl jó.

Azt hiszem nem értitek a lényeget.

A kislány még játszhat, még bizonytalankodhat. De ne rabolja a párjától az időt. Ő 22 évesen még 10 évet lazán elfilózik azon, hogy elköteleződjön e vagy sem. A párja viszont 43 éves lesz tíz év múlva.

Ti pedig arra biztatjátok, hogy nyugodtan mondjon igent, mit számít, hiszen bármikor mondhat később nemet. Ez pedig meglehetősen önző hozzáállás.

A kisasszonynak ezt kellene közölnie a párjával, hogy mit is akar, hogy nem gyereket, hogy nem házasságot, akkor a párja dönthet, hogy mégis vár, vagy lép. De az, hogy a kislány csak azért igent mond, hogy nehogy szakítsanak vele, aztán húzza az időt, az elég aljas tanács.

Nézzetek már kicsit magatokba. A másik oldalt is egy ember van, nem kicsit játszadoztok emberi sorsokkal ezekkel a tanácsokkal.

"A kisasszonynak ezt kellene közölnie a párjával, hogy mit is akar, hogy nem gyereket, hogy nem házasságot, akkor a párja dönthet, hogy mégis vár, vagy lép."

Szerintem ezt mg fogják beszélni. Eleve úgy lett volna jó, ha szó esik a másik elképzeléseiről.

Most nyilván le fog vele ülni, és el fogja mondani, hogy ez őt még megijeszti, és MÉG nem akar házasságot, mert nem érzi magát késznek rá, és MOST MÉG nem akar gyereket.

Ez nem azt jelenti, hogy soha nem akar eleve házasodni, meg gyereket stb, hanem most még nem tart ott ebben az életszakaszban.

Egyébként meg el fogja dönteni a párja, hogy megérti és várni fog-e vele, míg a másik is beérik, vagy szakít emiatt.

És így mindenki korrekt, mert itt mindenki a saját életével "játszik". A lány sem tehet mást, mint hogy elmondja, hogy őszintén hogy érez. ÉS bizony ha ez az egész gondolat megijeszti, még nem áll rá készen.

Olyanról is hallottam, akinek a párja 3-szor kérte meg a barátnője kezét, mert mindig visszautasította, én is 23 évesen lettem eljegyezve ( de konkrét házassági időpont nélkül, mert én is elmondtam - már előtte is- az érzéseimet ezzel kapcsolattalan.)

Nem kötelező a szakítás, ha amúgy jól megvannak. Majd ezt letisztázzák szépen, megbeszélik, és eldöntik együtt, mit szeretnének a továbbiakban.

utolsó: ezzel egyet tudtam érteni az elején is, pont ezt mondtam

1) üljön le gondolja meg mit akar

2) mondja el a párának.

Azokon a tanácsokon akadtam ki, ahol azt mondják, hogy nem kell őszintén megbeszélni, nyugodtan mondjon igent, legfeljebb majd felbontja, meg nyugodtan húzhatja az időt