Hogy utasítsam úgy vissza, hogy ne szakítsunk?

19-es vagyok

Ez igaz, csak a valóságban én pl. el sem tudom képzelni, hogy máshogy zajlana a dolog.:)

Csak nem annyit mond valaki ilyenkor, hogy "igen", aki bár szereti a párját, de még retteg a házasságtól.. de nem mond semmit.- Nem tudom elképzelni, hogy ne mondja el neki az érzéseit ezzel kapcsolatban. Kinek mondaná el, ha nem a saját párjának?

Egy jó kapcsolatban ezt is meg lehet beszélni, sőt, nem csak meg LEHET, hanem meg KELL. Szóval nekem meg ez volt evidens ( nálam is így volt), de aki ilyet nem tud megbeszélni a párjával, abból nem csodálom, hogy ha esküvő sem lesz. Egy kapcsolat 2 emberről szól.

És ki mondta a 30 éves férfinak hogy 20 éves lánnyal kezdjen?

Kérdező: tök örülök hogy felelősségteljesen gondolkodsz és hogy meg tudtátok beszélni

Én gondolkodás NÉLKÜL elhagynálak, mert láthatóan nem szeretsz!

Ha a párom most letérdelne elém, azonnal igentm ondanék, pedig "csak" nylc hónapja vagyunk együtt.

Nem kell a fiatalságodra fognod, meg, jaj... ha valóban vele terveznél, akkor szarnál mindenbe és vigyorogva ugranál a nyakába.

33 éves, és hidd, el, nagy döntés feltenni ezt a kérdést. Én nem kérdeznélek meg újra, hanem összepakolnék és szia.

Látom, ő "marad". Vagy nem, hidd el, rohadtul csalódott most, kérdés, hogy túl tudja-e IGAZÁBÓL tenni magát, vagy csak mondja. Majd kiderül, 33 évesen már lassan gyerekben gondolkodik.

Mellesleg ezért nem kell kislányokkal kezdeni egy felnőtt (agyilag is) férfinek, mert ebből bizony ez lesz.

Mindenképpen beszélgessetek sokat.Mindenről,ne legyenek tabuk.

Te is próbáld megérteni a párodat és ő is próbáljon megérteni téged.

más életszakaszban jártok.Ő gondolom kb egy évtizede dolgozik,3 éve jártok, úgy gondolja itt az ideje ,megérett rá ő is és a kapcsolat is.

te meg egyetemre jársz,tanulsz, ezernyi más dolog foglalkoztat a házasságon kívül. még nincs itt neked az ideje.

ezt neki is meg kell érteni és neked is,hogy ő már ott tart az életben,hogy erre vágyik.

szerintem a legjobb kompromisszum az lenne,ha a diplomád után házasodnátok,amikor már te is teljes munkaidőben tudsz dolgozni stb. sokat változtat az emberen. még egyetemen inkább érzi az ember magát tininek, egy munkahelyen már inkább felnőttként kezelnek és te is úgy magad.

Nem vagytok egy szinten a pasiddal, ez nyilvánvaló. Mármint érzelmileg, és itt most kiütközik a korkülönbség is. Teljesen más életszakaszban vagytok. De ettől függetlenül is, ha 3 év után képtelen vagy boldogan igent mondani erre, akkor te nem veszed olyan komolyan a kapcsolatot mint ő, és kétséges, hogy vele terveznéd a jövőd. Érzelmileg biztosan nem vagy benne annyira ebben. Szerencsétlennek még jó darabig ilyen gondolatai lesznek, az biztos.

Ő most hatalmasat csalódott benned, megalázva érzi magát és még ha most veled is maradt, sokat fogja rágni magát a dolgon, és egyáltalán nem biztos, hogy ki fog tartani melletted. Egy férfinak nagyon nagy pofon egy ilyen visszautasítás, és soha nem fogja elfelejteni. Ha szerencséd van, pár év múlva rászánja magát, hogy újra megkérjen, de az is lehet, hogy végleg elment tőle a kedve. A bizalom ami a párkapcsolat- és a te érzelmeid szilárdságával kapcsolatosan érzett, jó időre odavan, ez 100%.

A továbbiakban nem ártana őszintén beszélgetnetek egymással legalább néha, a kapcsolatot, a közös jövőt illetően hogy az ilyen, és hasonló kellemetlen, megalázó, kínos helyzeteket elkerüljétek...

Jó van, 70%-os nyugodjál már le ...ba, és hagyd el, hogy csak a pasit kelljen sajnálni.

Elvégre is, 2 emberről van szó, és tök szép, hogy 33 évesen már megérett a pasi fejében a házasság gondolata, de a lány még csak 23.

Ne hogy már itt még támadd a kérdezőt, amiért nem ugrik fejest húszon évesen egy ilyen dologba, és mert mert korainak érzi?!

H*lye lett volna igent mondani a benne lévő jelenlegi érzésekkel.

Ezen kívül ah elolvastad az utolsó kommentjét, gondolom felfogtad, hogy már megbeszélték, úgyhogy nem kell károgni a hülyeségedet.