Szerintetek miért látja azt sok 18-30közti fiú hogy a nők egy pasiban legjobban a pénzét szeretik? És gondolják úgy hogy nekik esélyük sincs a lányoknál?

10:15-NEK: félreértettél, nekem a célom egy saját lakás, de azt vagy egyedül érem el vagy sehogy! sosem fogok annyira megbízni valakiben, hogy közösködjek lakásügyben, de ezt már kifejtettem délután... tehát ha lenne barátnőm esküvő is csak a lakásvásárlás után lenne, hogy ne közös "vagyon" legyek a kis lyuk. én tudom hogy soha nem fogom elhagyni másért, de azt nem tudhatom, hogy ő esetleg mikor fog megunni, és mást keresni helyettem!

addig marad az albérlet.

Hát, én fordítva látom, ha a saját ismeretségi körömből indulok ki.

Nálunk meg az a baj, hogy a férfiak 90%-a félrekúr, és más nőket hajkurász. Hm.

20:02 Hát te is jól el vagy tévedve:

1. csak azért elszalasztanád álmaid pasiját, mert olyan szerencsés, hogy van lakása? elég butaság lenne (ennyi erővel ha komolyra fordul, elhadhatja, és vehettek egy közöset - például)

2. szerinted váláskor tényleg 50-50%? ébresztő!!! egy ügyes ügyvéd, és semmid nem marad (vagy mindent viszel)! akkor fele-fele, ha kulturemberek módjára meg tudtok egyezni, ami váláskor... hát az esetek többségébne nem működik

kérdezőnek:

te ismered az összes férfit, és mindenkit megkérdeztél, így jött ki a 90%?

mert egyébként nem túl meggyőző állítás

Ha a pénz mennyisége határozná meg az embert, akkor elmondhatom, hogy volt egy Valaki, és most van egy Senkim.

A Valakivel 3hónapig voltam együtt, ez alatt a 3hónap alatt majdnem átváltoztam valami üres fejű libává, aki csak azért jó, mert jól mutat a bömci első ülésén.

Egyre jobban nyomasztott a "csillogás".

A Senkimmel pedig boldog vagyok, neki nem fontos, hogy hibátlan sminkkel ébredjek mellette. Ha beszélgetni szeretnénk, akkor van közös témánk. Lehet vele tervezni a jövőt. Stbstbstb

Ha innen nézzük, volt egy Senkim, és van egy Valakim. És ha ez a Valakim nem lenne tartós(ez a veszély nem fenyeget, szeretjük és tiszteljük egymást, van egy csodás gyermekünk, van egy meleg otthonunk, ami nekünk egy palota, tele kacagással), akkor sem mennék újra egy Senkihez. Mert többet ér a boldogság, és a fesztelenség, mint a boldogtalanság, és folyamatos megfelelési kényszer.