Menyasszonyom nem bírja elviselni a nővéremet! Mit tegyek?

Sajnos semmi biztatót nem tudok mondatni. Az elmúlt 25 évben, mióta anyukám újraházasodott, folyamatosan ő is úgy érzi, hogy apukám testvére (és családja) kapja a főszerepet. Nálunk még annyival van kiegészülve a helyzet (ami az igazi probléma forrás, és a leírás alapján lehet, hogy nálatok is gond lesz), hogy apukám testvére mindenért segítséget kér és (a szüleim szerint) indokolatlanul nagy terhet ró a nagyszülőkre, miközben ha gond van, akkor meg sem próbál segíteni, csak eltűnik. Szerintem esetleg ami érdemes lehet kipróbálni, az az, ha ti is kértek segítséget (persze, csak ha szívesen segítenek), pl. említsétek meg, hogy jó lenne ha segítenének kifesteni a nappalit, vagy szülinapot rendezni, vagy hívjátok meg a kollégákat, és kérjetek el recepteket (kérjetek segítséget anyukádtól, hogy mit főzzetek) stb..

Nem biztos, hogy beválik, de nálunk más sem nagyon. Ezen kívül a menyasszonyod tud úgy csinálni, mintha nem zavarná, de ha zavarja, akkor ez sajna nem segít. Talán, ha lesz gyereketek jobb lesz a helyzet...

Hát te is megéred a pénzed, hogy a nővérednek ugrassz segíteni, a saját kertedben meg áll a gaz és a barátnődnek egyedül kell szenvedni. Tessék megmondani anyukának, hogy oldják meg ők. És igenis a nővér is tehet erről, mert felnőtt, házas, gyerekes nőként erőltesse már meg magát és ne legyen ilyen életképtelen!

Az szintén jogosan várja el az ember, hogy a saját eljegyzésén vele foglalkozzanak. Ami nem csak a barátnőről szól, hanem a (másik) saját gyerekükről akihez mégiscsak van némi közük. Ezzel téged is letojnak. A szent babócácska addig sem megy sehova amíg egy eljegyzést megünnepelnek.

Szóval javasolnám, hogy végre állj ki a barátnőd mellett, főleg ha már feleségül is akarod venni, és ne anyuci pici fia legyél, mert lassan ő kéne hogy fontosabb legyen. Ha nem így érzed, felesleges volt megkérni.

Menyasszonyod helyében én sem nagyon keresném a kapcsolatot anyóssal meg a nővéreddel. Nem rajongok azokért akik embertől és családtól függetlenül azonnal belehülyülnek a babába. Azért a gyereket nem nehéz hösszehozni (felnevelni, az már más).

Leírás alapján inkább menyasszonyodra hasonlítok, és teljesen megértem. Nem viselkednék így (ócsárolás, kifigurázás), de próbálnám minimalizálni az anyóséknál töltött időt. Ha pedig a párom az életképtelen nővérének menne segíteni, ugyanazért a problémáért ami nálunk is fennáll, helyettem. Az rosszúl esne. A kiakadása szerintem nem jogos, de érthető. Nem hiszem, hogy körbeugrálást vár el, de elismerést vagy egy minimális figyelmet igen. Ez amit anyósék csinálnak egyrészt udvariatlanság másrészt azt mutatja, hogy ti kevesebbet számítotok nekik. És még valami. Borítékolható, mi lesz esküvőn, anyósék ott se fognak rá se bagózni ha az unoka a közelben van. Én megmondanám anyámnak a helyedben, hogy amit most csinál a lehető legjobb módszer arra, hogy elmarja a menyét magamellől a születendő unokákkal egyetemben.

A szüleid nagyon vágyhattak már az unokára...ez nem ritka jelenség. Ha Nektek is lesz gyereketek,akkor ott is be fogják dobni magukat, feltéve hogy Ti igénylitek mindezt.

A párod kiakadása érthető, azt hogy jogos-e nem akarom minősíteni....ez inkább féltékenykedésnek tűnik amire az "egykék" egyébként is hajlamosabbak. Mivel nem éltek együtt sem a Nővéredékkel, sem a szüleiddel így nem lennék különösebben kiakadva, élném a saját életünket.

38F

Szerintem is a szüleid és a nővéred rontották ezt el.

Amikor összeköltöztem a barátommal - most már férjemmel, akivel előtte távkapcsolatban életünk, így a szülei nem ismertek engem - a nővére már 4 hónapos várandós volt. Hamarosan megszületett a csöppség ugye.

Mi másik városban éltünk, 30 km-re a szülőktől, nővértől. Ennek ellenére rendszeresen jöttek hozzánk is látogatóba (mentünk mi is persze), hívtak, érdeklődtek irántunk telefonon, és ami a legfontosabb MÁSRÓL IS LEHETETT BESZÉLNI, mint a terhességről és a kisbabáról! Az élet nem állt meg, az anyósom, sógornőm ugyanúgy érdeklődtek más iránt is, nem csak a gyerekkel kapcsolatos témák iránt.

Na ilyenek a normális felnőtt emberek, nem olyanok, hogy belegubóznak a gyerekbe, és még a másik eljegyzésén is az a középpont.

Ha így reagáltak volna rám a férjem szülei, sógornőmék, hát nem hiszem, hogy köszönőviszony lenne köztünk.

Itt elsősorban a te családod az, aki nem nyitott egyáltalán a menyasszonyod felé, így érthető, hogy elmérgesedett a viszony. Ezzel kapcsolatosan neked kellene velük beszélni, és elmagyarázni,hogy ez a helyzet így nem egészen normális.

Ez milyen gondolkodás már, hogyha őszintén meg akartok oldani egy problémát, akkor besértődnek és szóba sem állnak veletek?

Egyértelműen nem veletek van a baj a történetben, hanem velük. És őszintén, a család egy életre szól, szóval ha ilyen problémák adódnak, arról BESZÉLNI KELL. Nem besértődni azon, hogy elrontottak valamit.

Amennyiben nem értik meg a problematikát, megkérdezheted, hogy ők hogy éreznék magukat, ha te kizárnád őket az életetekből, nem érdeklődnél irántuk? Hiszen ugyanezen mentek át ti is jelenleg. A minimálisnál is kevesebb érdeklődést mutatnak irántatok, ami duplán szomorú, hiszen te a saját gyermekük vagy. Nem csak a menyasszonyodról van itt szó, hanem rólad is.

Gúnyolódni, kifigurázni gyerekes dolog.

Ettől függetlenül megértem, hogy rosszul esik a menyasszonyodnak, hogy még az eljegyzéskor sem foglalkoztak veletek a szüleid. Már bocs de ez irtó nagy bunkóság és tiszteletlenség a részükről. Veled, a saját gyerekükkel szemben is. Még akkor is, ha nagy sláger az első unoka.

Ők rontották el, és a nővéred még adja is alájuk a lovat, mert szeret középpontban lenni. Vele is beszélned kell, hogy ne legyen ennyire életképtelen, és a szüleiddel is, hogy próbáljanak változtatni a hozzáállásukon. Mert egy idő után a barátnőd meg fogja unni, és járhatsz egyedül látogatni a szüleidet, mert már elmenni sem lesz kedve. Mert minek? Úgysem foglalkoznak vele, olyan mintha ott sem lenne.

Én speciel nem problémáznék azon, hogy nem törődik velem anyós, egyszerűen nem foglalkoznék vele, mert engem ez nem bántana. Úgy vagyok vele, hogy olyan embereknek akik úgymond kényszerűségből lettek rokonok házasság által, nem feltétlenül kell szeretnie egymást, vagy foglalkozniuk egymással, és én ezt nem is erőltetném.

A szeretetet, figyelmet nem lehet kikényszeríteni senkiből. Ezt pedig a párod fogadja el.