A párom ultimátumot adott, de nem éltem vele. Most külön vagyunk és annyira megutáltam az egészet hogy nem tudom a a közelemben elviselni a társaságát. Mi lenne a megoldás?

3 éves kapcsolat kisebb-nagyobb döccenőkkel, szűk 1 éves együttélés folyamatosan. A párom megrögzött házasság párti, én nem. 1 éve a szülinapján közölte velem, hogy le tudná élni az életét velem, mert úgy érzi megtalálta az igazit és ha én is így gondolom ,akkor itt az ideje az eljegyzésnek. Ez nagyon jól esett, de én sajnos közel sem vagyok annyira biztos benne,hogy tényleg komolyan gondolta. Vannak nagyon jó napjaink, és vannak nagyon rosszak, ilyenkor szó szerint menekülök előle. Minden apró dolgon tudunk balhézni, de hamar abbahagyjuk.

A lényeg, hogy minap felhozta az ígéretét és figyelmeztetett, hogy ideje lenne gyűrűt néznem, mert kifutok a határidőből. Lehet hogy ezt csak poénnak szánta, de számomra nem ez jött le, valami elszakadt bennem. Elmentem egy 3 napos céges továbbképzésre és hosszasan beszélgettem egy házas kollégával (szobatárs) aki megerősített abban, hogy ez a férfi kiváltsága és ne hagyjam magam zsarolni,mert ez csak egy blöff.

Mikor hazaértem az első dolog amivel fogadott a gyűrű volt,még köszönni sem sikerült, amire bepöccentem és közöltem vele, hogy akkor majd vesz egyet magának és bementem aludni. Aznap nem aludtuk együtt, következő nap reggel(péntek) egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak egy pillanatra találkoztunk,mert én korábban járok dolgozni. Este leültünk megbeszélni a dolgokat és mondtam, hogy bízza csak rám mikor veszem meg azokat a gyűrűket és a taktikázásával csak annyit ér el hogy felidegesít. Volt egy kis veszekedés, hogy miért csinálom vele mindezt és miért tartom bizonytalanságba és megint külön feküdtünk le, majd szombaton elment túrázni a kollégáival és rohadt jól éreztem magam egyedül. Összecsomagoltam, és este érte mentem ahogyan előzőleg megállapodtunk és közöltem vele, hogy hazaköltözöm egy időre. Először sírva fakadt, aztán elkezdett vádaskodni, de higgadtam kértem, hogy fogadja el a döntésem és gondolkozzon el a történteken. Most itt vagyunk, 1 hete csak telefonon beszéltünk.

Az albérlet még 2 hónapig ki van fizetve, egyedül biztosan nem tudja fenntartani, én meg úgy érzem, ahogy az idő telik, egyre inkább nem fogok visszamenni.