Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy a születésnapomon szeretné megkérni a kezem? Nem tudja, hogy tudom. Lepődjek meg?

Nekem sem lesz ezzel bajom.

Sokat beszélünk, hogy eljegyzés, esküvő, baba, mindketten totál egyet értünk, a lánykérés időpontja viszont rajta múlik, ha megkér - bármikor legyen az, kivéve karácsony, mert az giccses :D - igent mondok majd.

Kérdező, hát azért ne éld bele magad nagyon, egyik bnőm már koppant így. Párja elvitte Rómába, a csaj (meg a liba kollégái) bebeszélte magának, hogy tuti azért. Aztán meg itthon vonta felelősségre a srácot, aki szegény csak pislogott, hogy hát neki eszében sem volt.

Persze, ha vannak rá utaló jegyek, akkor nem csalódsz, de inkább ne várd ennyire, akkor nem érhet baj :)

Szerintem tegyél úgy, mintha nem sejtetted volna, ha őt ez boldoggá teszi. Ez nem igazi hazugság, annak érdekében teszed, hogy boldog legyen, és igazán nem nagy dolog.

Viszont tényleg ne éld nagyon bele magad, pofára lehet esni :D

Én azt tudtam, hogy a szülinapomra meg karácsonyra nem kapok gyűrűt, mert beszélgettünk erről többször, és egyetértettünk abban, hogy olyan giccses, klisés (bocsi, nem megbántani akarlak, mi így gondoltuk). Viszont a 3. évfordulónkon nagyon vártam a gyűrűt, kb. biztos voltam benne, hogy megkapom, mert véletlenül rajtakaptam a páromat, hogy eljegyzési gyűrűket nézeget, egyszer kiment a szobából telefonálni, és úgy hagyta a laptopját. Kérdezgette is, hogy amúgy nekem milyen gyűrű jönne be, arról beszélt, hogy nemsokára házasok leszünk stb. Mindezt az évforduló előtti hetekben, szóval minden egybevágott. Aztán jól nem kaptam gyűrűt, és jól pofára estem, de persze nem mondtam semmit, nem kértem számon, nem is mutattam, hogy csalódtam. Egy hónappal az évforduló után viszont, egy sima csütörtök estére főzött egy finom vacsit, és megkért. Mondtam neki utólag, hogy jól pofára estem az évfordulón, mert azt hittem, akkor kér meg, erre röhögve mondta, hogy hát eszébe jutott, de túl nyilvánvaló lett volna, így legalább tényleg meglepődtem :D