Az ilyesmit meg szokták beszélni? Vagy teljesen a fiúra van bízva? (komoly válaszokat)

Nálunk ez már fél év után szóba került.

Igaz, ő hozta először szóba a témát, de csak viccelődve (kb. ilyesmit mondott: "Olyan ügyesen vasalod az ingeimet, hogy kénytelen leszek elvenni téged."), én meg teljesen komolyan reagáltam rá, és közöltem vele, hogy bármikor igent mondanék már neki, mert biztos vagyok a kapcsolatunkban.

Szerintem egyáltalán nem gáz, ha említés szintjén szóba hozod, ez nem kierőszakolása semminek. Egy normális kapcsolatban nincs olyan, amit ne lehetne megbeszélni vagy szóba hozni.

Szerintem ha már 4 éve együtt vagytok, akkor nem hiszem, hogy ne tudnátok ezt megbeszélni. Egész nyugodtan felhozhatod a témát, akár valami vicces rávezetéssel, akár komolyan, ez kettőtök stílusától függ.

De szerintem erről nem is árt, ha beszél az ember ennyi idő után, fölösleges sodródni az árral, ha azt látja az ember, hogy nem egyeznek a célok, nézetek... De gondolom azért már szóba került a jövő, hogy ki hogy képzeli, nem? De ha nem, akkor hozd fel így, ezzel kapcsolatosan, hogy mondjuk hogy látja magát, vagy magatokat mondjuk 5 év múlva, stb... Hogy szeretne élni, hol, kivel stb...

Egyébként nem a fiú dönt :)

Egyébként nálunk a férjem dobta fel a témát...már az első randin :) Hogy mikor költözünk össze?! Persze nyilván nem gondoltam komolyan...de másfél hónap múlva már együtt laktunk :) Ekkor került sor a lánykérésre is...egy év múlva esküvő, újabb egy évre rá megszületett a kislányunk :)

De mi már inkább a 30-hoz vagyunk közel...

Nálunk is szóbakerült, kb már 3 hónap után, azóta tudjuk is, hogy azonosak a terveink. Maga a házasság nem olyasmi, amiben csak az egyik fél dönt. Ha az eljegyzést a házasság előszobájának tekintjük, akkor az eljegyzésről sem árt beszélni. legalább annyit, hogy: "lesz házasság, azaz el is jegyezzük majd egymást."

Azonban ha eddig szóba sem kerültek köztetek a komolyabb terveitek egymással, kicsit neccesebb a dolog. Azt nem tudom, hogy miként hozd fel a témát, de: a jövőtökről beszélgetni kell! Ez a kapcsolat egyik alappillére.

Együtt valóban könnyebb....legalábbis szerintem is. Családdá úgyis akkor váltok igazán, amikor gyerek is lesz, úgyhogy eljegyzés, házasság simán belefér addig is, és akkor könnyebben is mennek a dolgok.

De való igaz, hogy nagyon fiatalok vagytok, 22 évesen is voltam menyasszony egy 4 éves kapcsolatban, de aztán mégiscsak 28 évesen találtam meg az igazi társamat,akivel mint írtam hipp-hopp mentek a dolgok, és az első házassági évfordulónkat a babánkkal együtt ünnepelhettük. :)

De ez nyilván emberfüggő, lehet valaki érett 18 évesen is, és van aki soha nem nő fel a feladathoz :)

Először is szeretném elmondani, hogy nagyon hasonlítunk :) Mintha csak a saját szavaimat olvastam volna vissza!

Mi is a 4. évfordulónkat ünnepeljük hamarosan. Én 18 vagyok és a párom 21 :D

A párom 3 éve dolgozik, ebből 2 évet külföldön (jelenleg is), ami már elég nagy jövedelmet hozott. Nekem nagy tételben van megtakarított pénzem, tehát az anyagiakat fedezni is tudnánk.

Én jelenleg tanulok, érettségi előtt állok. A párommal idén kezdtünk el komolyabban beszélni erről az eljegyzés témáról. Nagyon várom már, így nem titok, hogy én hoztam ezt fel (Szerintem a legtöbb lány életében az első esküvője a legnagyobb boldogság, ezután természetesen a baba.) A párom azt válaszolta, ha befejezem a sulit, akkor meglesz az eljegyzés, és rá pár hónapra pedig az esküvő. A babáról is beszéltünk azt pedig már akkor szeretne ha én is találok valami munkát. Ezzel nekem semmi bajom nincs, azon kívül, hogy babát én hamarabb szeretnék. Mielőtt még bárki is megtámadna ezért a mondatomért, szeretném közölni, nem azért mert de aranyosak és gyömöszölni lehet őket hanem azért, mert szeretnék fiatal anyuka lenni. Komolyan gondolok mindent.

Na ennyi elég is :)

Arra szerettem volna kilyukadni, hogy nem csak a fiú dönthet. Sőt, szerintem fontosabb az, hogy közösen beszéljetek.

Azt írtad, nem tudod, hogy hozd fel a témát. Légy egyenes és nyílt, nem kellenek a kertelések! :-)