Titokban megtartott lánykérésről mi a véleményetek?

Amelyik nő ezért szakítana, akinél ez a kapcsolat végét siettetné, arról azt gondolom, hogy menjen, mihamarabb... az ugyanis még nem vált le a szülői családjáról, nem áll készen arra, hogy sajátot alapítson.

Mert lehet háborogni azon, hogy "bezzeg ebben a nőnek nem volt beleszólása", de ha meg előre megkérdezi a férfi, akkor meg ugyanaz a nő jó sansszal azon fog elégedetlenkedni, hogy miért nem volt meglepetés, miért nem volt romantikus, bezzeg mert... aki méltatlankodni akar, az mindig meg fogja találni a méltatlankodni valót... de az tényleg jobb, ha megy is...

A lánykérés, az természeténél fogva egy olyan dolog, amiben a férfi dönt, hogy mikor, hol, és milyen körülmények között, akármennyire is fáj az irányításmániás nőknek, hogy ebben nem tudják odaadni a forgatókönyvet a párjuknak, hogy "én így akarom"... a nőnek abban van döntése, hogy mit válaszol a kérdésre.... az meg kizárólag az ő döntése...

Amelyik család meg ezen besértődik, annak pont úgy kell, főjenek a saját levükbe... a szülőknek max akkor lenne némi okuk berzenkedni, ha az esküvőig sosincsenek meghallgatva.

(még akkor se sok, az is a pár magánügye, ha két tanús esküvőt akarnak - de az már tényleg a pár, tehát a két házasuló közös döntése)

Akkor lenne okuk haragudni, ha már hetek óta mindenki tudna a lánykérésről, csak ők nem. Ahhoz semmi közük, hogy te a barátnődet hogyan kéred meg, gondolom az ő ízlését is figyelembe véve kérted meg a barátok előtt. Ha nektek ez megfelelt, akkor minden oké, senkit nem érdekel, hogy mások édes kettesben tartják ezt romantikusabbnak (pl én is). A szülőktől való engedélykérés meg már nem szokás, illetve ha nekik pont igényük is lett volna rá, az is csak egy dolog, ha te és a párod ezt máshogy látjátok, akkor jogotok van másként csinálni.

Eljegyzési ebédet meg még mindig tarthattok a családdal, akkor lehet ünnepelni, de én úgy látom, örömködés helyett ők is csak irányítani szeretnének. Gusztustalan ez az egoista hozzáállás.

Kedves #22 "Nem csak a férfié úgy, ahogyan ő akarja, hanem figyelembe kell venni a másik igényeit is, akár részt vesz a szervezésben akár nem." -elvárásokat mindig mindenki minden helyzetben képes megfogalmazni - holott persze ha valami képes megmérgezni egy kapcsolatot, azok pont az elvárások... pláne, ha irreálisak...

Banyek, ha most akarnám megkérni a párom kezét - tegyük fel - akkor sem tudom, hogy melyiknek örülne jobban, a kettesben, a baráti körben, vagy a szüleinél... ehhez tedd hozzá, hogy 18 éve vagyunk együtt, és egymás mondatait be tudjuk fejezni általában... de egyet biztosan tudok, azt, hogy ezen a témán soha sem kezdene el háborogni, és úgy lenne a jó neki adott esetben, ahogy történne... na, ezért a párom többek között... arra ugyan nem jöttem rá, hogy a javaslatod mögött a "nő és férfi közül mindig a férfi alkalmazkodjon" vagy a "konzervatív és nem konzervatív közül mindig a nem konzervatív alkalmazkodjon" alapvetés áll, de egyiket sem gondolom elfogadhatónak.

Az egyetlen érvényes logikát ebben ott látom, hogy a kérdés feltételében a férfi dönt, a rá adott válaszban meg a nő... még ha ez túl egyszerűnek tűnhet is:)))

(és a szülői családoknak ebben nincs semmiféle lap leosztva, nem róluk szól, nincs benne döntési joguk, bármit is méltatlankodnak....)

Ez nekem nagyon furcsa. Régen biztos jelentőség teljesebbek voltak ezek a hagyományok, de a mai világban szerintem a legtöbb pár kettesben éli meg ezeket a pillanatokat. Nekem kifejezetten furcsa lett volna, ha előbb apámtól kér meg a férjem, vagy ha nagy közönség van. Furcsa, hogy ezen megsértődtek, ilyet még nem hallottam:) Amúgy ez két emberre tartozik, nem értek egyet azzal, hogy "jogosan haragudnak, mert kihagytátok őket valamiből". Miből? Majd ott lesznek az esküvőn.

Ha mindenképp békíteni akarjátok őket, rendezzetek egy eljegyzési partit, ahova a szűk családot hívjátok. (Én idáig nem is tudtam, hogy a lánykérés és az eljegyzés két külön dolog):

De ez alapvetően csak két emberre tartozik.

Nekem a férjem egy Univer parkolóban kérte meg a kezemet, épp félreálltunk az autóval, mert valamin nagyon összekaptunk. 1 éve ismertük egymást, és ott a parkolóban, a vita kellős közepén tette föl a kérdést, teljesen váratlanul. Tehát lánylérés volt, de sem gyűrű, sem eljegyzés, sem nézőközönség nem volt. Nekem nem volt köves gyűrűm soha, csak esküvő után a jegygyűrű. (Amit azóta nem hordok, mert a szakmám miatt nem lehet, de ezért sem szól meg senki a családból.) Nálunk ebből abszolút nem volt semmi balhé, pedig az ő családtagjai mind faluban laknak, és vallásosak. Örültek nekünk, és várták az esküvőt. (Azóta eltelt 6 év, és van két kisfiunk.)

Igazad van, a családotokra nem tartozik lánykérésed!

Elégedjenek meg azzal hogy önfeláldozóan velük laksz és hagyod magad kiszolgáltatni!