Felbontsam az eljegyzést? Ti még próbálkoznátok még? Nagyon szeretem, de.

Szóval van a menyasszonyom és én, ő 35 éves, én pár évvel idősebb. Nagyon szeretjük egymást, tényleg jól kijövünk, már jegyesek vagyunk és tervezzük az esküvőt. Úgy érzem, ő az igazi, de most meginogtam.

Mindig is tiszteltem a munkáját (orvos), nagyon kedves-tisztességes, jóindulatú ember. Gyerekekkel foglalkozik, persze van hogy éjszaka is a kórházban van, de emelett mentőzik, erre született, egy szóval.

Tudom, most kicsit furcsán hangzik, de úgy érzem, túl sokat vállal és a kapcsolatunk egyre jobban rámegy erre az egészre. Én is dolgozom természetesen, tanult és diplomás férfi vagyok, de úgy érzem, mintha nekem nem ilyen nőre lenne szükségem.

A másik, amit nem értek, a babakérdés. Nagyon szereti a gyereket, de amikor felvetem neki, hogy milyen lenne, ha születne sajátunk, tereli a témát, pedig régebben szeretett volna. Nem akarja, hogy akár be is csússzon még véletlenül is.

Nem vagyok az a feladós típus, de valahogy vele szemben már nem bírok olyan türelmes lenni. Én szeretnék gyereket, mert már azért én sem vagyok olyan fiatal és nem szeretnék bottal nem az unokám, hanem még a gyerekem után rohangálni.

Nagy a dilemmám, mert viszont ha a szemébe nézek, mindig az jut eszembe, hogy az a nő, akire vágyom. De mégsem.

Még beszéljek vele erről és ha nem megy, felbontsam a jegyességünket? Aztán esetleg szakítsak?

Köszönöm a válaszokat előre is!!