Felbontsam az eljegyzést? Ti még próbálkoznátok még? Nagyon szeretem, de.

Már ne haragudj, de korábban is tisztában voltál azzal, hogy milyen a munkája, és így is vele maradtál, szóval ezért abszolút nem panaszkodhatsz. Semmi jogod hozzá utólag....

A másik a gyerek kérdés. Ez nagyon vízválasztó. Ha ő nem akar gyereket, akkor rá kéne venned, hogy ezt be is vallja. Addig ne hagyd békén amíg nem mondja meg a frankót, a gyerekkel kapcsolatban. És ha mindent letisztáztatok, akkor döntsd el hogy szakítasz, vagy vele maradsz.

Viszont 1 dologra felhívnám a figyelmedet, amiről úgy gondolom fontos lehet. Ha szereted őt, gondold át azt a lehetőséget is, hogy mi van ha akar gyereket, de kiderül hogy pl nem lehet neki....sose lehet tudni....tudom mit beszélek.

Akkor mi lesz? Elválsz tőle? Elhagyod ezért?

Gondold át, hogy szereted e eléggé ahhoz, hogy ilyen esetben gyerek nélkül is boldog tudsz e vele lenni vagy sem.

12

Az örökbe fogadás nem saját gyerek...Semmi köze az anyasághoz/apasághoz. És erre amúgy sem vágyik mindenki. Inkább kettesben, mint egy ki tudja kinek a gyerekével... Persze ez is olyan dolog, hogy a pár egyetért e benne vagy sem.

Ha akarnak és mindketten vágynak rá, persze lehet örökbe fogadni is, de az nem saját gyerek.

Igaz, hogy nem vér szerinti gyerek, mégis (szerencsére) sokan vannak, akik "idegen" gyereket vesznek magukhoz. Szerinted hány pár van, aki babát szeretne örökbe fogadni, vagy egy két éves gyereket? És mióta várnak? Hát szerintem őket a legkevésbé se érdekli, hogy egyezik-e a dns-ük és hogy kék szemű gyereke lesz a barna szemű szülőknek és pláne a legutolsó gondolatuk, hogy jaj hát mi lesz így a családi vérvonal tovább örökítésével. Ők "csak" egyet akarnak, gyereket nevelni, szeretni, törődni vele, látni ahogy rájuk mosolyog amint meglátja őket, hozzájuk bújik mesélés közben vagy ha épp rosszat álmodott, kitenni az első azonosíthatatlan rajzot a hűtőre és büszkén mutogatni, hogy a kis "Picasso" milyen ügyes és még lehetne sorolni.

Tudod, szerintem aki tényleg igazán gyereket akar, az nem utasítja el egyből az örökbefogadás lehetőségét, hanem azért elgondolkozik rajta. Persze nyilván vannak olyanok, akiknek fontosabb a saját vér tudat, de ők jobb is ha nem fogadnak örökbe gyereket, nehogy aztán menet közben megbánják a dolgot és egész életben éreztessék csóri gyerekkel, hogy igazából nem tartozik közéjük hanem csak megtűrik...

Az apaság, anyaság, vagy inkább a szülőség nem a vérből fakad, az őszinte tiszta szeretet egy gyerek iránt nem lehet dns függő.

Pont ezért mondtam, hogy akik szeretnének, és fel vannak erre készülve azoknak jó az örökbefogadás. Mi a férjemmel pont azok a típusok vagyunk akik egyetértenek abban, hogy nekünk ez nem opció. Ő azért mert ki tudja kinek a gyereke, milyen génekkel.... Én pedig azért mert úgy érzem, nem tudnám ugyanúgy szeretni...úgy, hogy tudom, nem az én vérem...nem én szültem, és nem is a férjemé....Ezért is döntöttünk úgy, hogy kettesben maradunk.

Biztos vannak olyanok is, akik felelőtlenül, nem átgondoltan fogadnak örökbe, csak mert elvakultan gyereket akarnak, és később meg is bánják akár.... mi ezt nem akarjuk, mert a gyerek az gyerek, és az a lényeg, hogy neki jó legyen. Nálunk nem lenne jó helyen egy "idegen" gyerek.

ennyi erővel a vérszerinti gyereket is meg lehet bánni (ja, csak erről illik mélyen hallgatni ugye), persze egy "zabi" gyereknél könnyebben lehetne azt mondani, hogy biztos azért felesel, tanul rosszul, cigizik, stb. mert biztos olyanok voltak a szülei és a génjeiben van. Ha mindezt egy vérszerinti gyerek csinálja, akkor ugye elnézőbbek vele, mert nehogy már tőlünk örökölte a dolgot, áh dehogy, akkor jön az, hogy biztos csak rossz társaságba keveredett a mi angyali és tökéletes gyerekünk, mert magától biztos nem csinálna ilyeneket.

Viszont ha mondjuk egy ilyen örökbefogadott gyerek kerülne a családba mondjuk valakinek a testvére fogadja örökbe, akkor is érzékeltetnék vele, hogy ő nem teljes értékű családtag? Tudnák csak azért nem szereti mert nem egyezik a vérvonal egy kicsit sem? Mondaná azt a saját gyerekének hogy a Pistike valójában nem igazi unokatestvér, így játszani se kell vele? Ezek persze mind csak költői kérdések.

Lehet hogy költői kérdés, de akkor is válaszolni fogok rá mert kiérzem a sértettséget belőled.

Nem értem miért kell mindnbe belekötni. Ez a mi álláspontunk mi döntöttünk így, hogy nekünk nem lesz örökbe fogadott gyerekünk és kész. Ettől még más örökbe fogadhat, nem a mi dolgunk...

Van kicsit hasonló eset a családban. Anyósom bátyja egy olyan nőt vett el (2. házasság) akinek már volt egy kicsi lánya. A pasi örökbe fogadta, és a család úgy bánik vele mintha ő is az ő lánya lenne. A férjem az unokatestvérének tartja. Igen, úgy bánunk vele mint rokonnal.

Ennek köze nincs ahhoz, hogy személyesen mi akarunk e örökbe fogadni egy gyereket vagy sem. Mert az megint más téma.

9. írta: "Most hirtelen három ok jut eszembe miért nem akar egy egészséges nő gyereket, de lehet tévedek:

1. félti az alakját

2. karrierjét fontosabbnak tartja

3. attól a ffi-tól nem akar gyereket "

Nekem meg az jutott eszembe, amire úgy látszik, senki sem gondolt még, hogy mi van, ha fél? A terhességtől és annak egészségi kockázataitól a saját és a baba számára is? Mivel gyermekorvos, láthat épp elég beteg gyereket, gondoljátok, hogy ez nem hat rá? Nem jut eszébe, hogy "és mi van ha az én gyerekem is...?"

Kérdező: annyit mindenképpen meg kellene tudnod, mi a valódi oka, hogy tereli ezt a témát. Nem szeretne már szülni, valami akadályát látja, megijedt? Amíg ezt nem tudjátok őszintén megbeszélni, nem látsz tisztán, addig nincs is értelme döntésről beszélni. De nem csupán a gyerekkérdés, amiről sokat kellene beszélnetek, hanem arról is, hogy ő hogyan látja a párkapcsolatotokat.