Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Felbontsam az eljegyzést? Ti még próbálkoznátok még? Nagyon szeretem, de.
Szóval van a menyasszonyom és én, ő 35 éves, én pár évvel idősebb. Nagyon szeretjük egymást, tényleg jól kijövünk, már jegyesek vagyunk és tervezzük az esküvőt. Úgy érzem, ő az igazi, de most meginogtam.
Mindig is tiszteltem a munkáját (orvos), nagyon kedves-tisztességes, jóindulatú ember. Gyerekekkel foglalkozik, persze van hogy éjszaka is a kórházban van, de emelett mentőzik, erre született, egy szóval.
Tudom, most kicsit furcsán hangzik, de úgy érzem, túl sokat vállal és a kapcsolatunk egyre jobban rámegy erre az egészre. Én is dolgozom természetesen, tanult és diplomás férfi vagyok, de úgy érzem, mintha nekem nem ilyen nőre lenne szükségem.
A másik, amit nem értek, a babakérdés. Nagyon szereti a gyereket, de amikor felvetem neki, hogy milyen lenne, ha születne sajátunk, tereli a témát, pedig régebben szeretett volna. Nem akarja, hogy akár be is csússzon még véletlenül is.
Nem vagyok az a feladós típus, de valahogy vele szemben már nem bírok olyan türelmes lenni. Én szeretnék gyereket, mert már azért én sem vagyok olyan fiatal és nem szeretnék bottal nem az unokám, hanem még a gyerekem után rohangálni.
Nagy a dilemmám, mert viszont ha a szemébe nézek, mindig az jut eszembe, hogy az a nő, akire vágyom. De mégsem.
Még beszéljek vele erről és ha nem megy, felbontsam a jegyességünket? Aztán esetleg szakítsak?
Köszönöm a válaszokat előre is!!
Csatlakoznék #18-as hozzászóláshoz. Mivel a párod a kórházban GYEREKEKKEL foglalkozik, ahogy írtad, esetleg találkozott/találkozik olyan esetekkel, amik miatt elbizonytalanodott.(?)
Régebben volt egy felmérés, amiben azt vizsgálták, hogy a tanárnők között miért nagyobb a spontán vetélés aránya, mint az átlagnépességnél. S olyanoknál is előfordult, akik imádták a gyerekeket. A furcsa az volt, hogy napi szinten találkoztak gyerekekkel, imádták őket, s mégis nehezen szánták rá magukat, illetve sikerült a saját gyerek.
Természetesen nem a tündéri, imádnivaló gyerekek miatt, hanem épp ellenkezőleg, a néhány égetnivaló gyerek miatt hárítottak tudat alatt, mert azt kudarcnak érezték, s féltek, hogy mi van, ha...
Szerintem menjetek el párkapcsolati tanácsadóhoz/pszichológushoz. Valami közelmúltbeli (vagy nem is annyira közelmúltbeli) esemény nagyon felzaklathatta, s nem tudja túltenni magát rajta, s ösztönösen, tudat alatt hárítja a saját gyerek gondolatát.
Kórházban bizony olykor gyerekek is meghalnak...
Persze lehet egészen más is a háttérben, de a pszichológus ez esetben is segíthet.
Köszönöm a válaszokat!!
Azért emeltem ki a kérdést, mert menyasszonyom bejelentette, hogy babát várunk, de nem "örül" neki, ezt egyértelműen érezni lehetett :/ Most aztán tényleg nem tudom mi legyen...
Mond meg neki hogy; Hogy ha nem dolgozik kevesebbet akkor már nem lesz kivel elmenni a könyvtárba. Hogy ha nem változik meg a éleménye, vagy csupán ha nem gondolkodik kicsit a baba-projecten akkor nem lesz több villásreggeli veled.
Most, hogy érzed?
A kérdező kommentje:
Bocs, hogy ilyen későn válaszolok. Mivel valaki kérdezte, hogy mi lett: végül közösen eldöntöttük, hogy külön utakon folytatjuk tovább, elmondtam neki mi a gondolom és eldöntöttük, hogy felbontjuk a jegyességet. Mivel még kb senki nem tudott a babáról és kb. 6-7 hetes, a (már) ex menyasszonyom elveteti, mondta is hogy ő a munkában folytatja az életét és belátja, hogy a kapcsolatunknak semmi értelme így. Szóval vége, de így utólag már nem is bánom, ő nem illett hozzám...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!