Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Erőltetett eljegyzés vagy teljesen normális az egész?
26 éves vagyok és 4. éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Ő 24 éves. 3 és fél éve már együtt lakunk így nagyon sok mindent megéltünk már együtt. Szeretjük is egymást nagyon a mai napig, viszont az utóbbi fél évben, megváltozott az eljegyzés/esküvő/gyerek témában. Eddig "csak" néha álmodozott róla, (értem ez alatt, hogy beszélgettünk róla és tervezgettünk) de mostanra teljesen átváltozott ez a téma, és már nem beszélgetünk hanem veszekszünk róla. Olyan mintha bántaná, hogy az ismerősei közül már egy párat eljegyeztek, és őt még nem. Bár elmondása szerint nem így van, de nekem nagyon így jön le az egész, és sokszor a vita, veszekedéssé és utána meg sírássá és megsértődéssé fajul az ő részéről. Nem értem, szerintetek ez normális hogy ennyire akarja az eljegyzést? Hozzátenném, hogy ezen kívül teljesen rendben van a kapcsolatunk, szeretem őt máig, és szeretek is vele lenni, és vele képzelem el a hátralévő életemet, de ez a sürgős eljegyzési téma kissé "megrémiszt". Nem így képzeltem el az egész eljegyzést, hogy előtte vita-vita hátán, hogy miért nem jegyzem már el. Elmondása szerint ő csak azt szeretné, hogy ennyi minden után amit megéltünk, és ennyi idő után, a kapcsolatunk egy kicsit szintet lépne és jobban lenne célunk ami felé haladunk. Azt mondja neki az álma a család. Amit meg is értek, de nem ebben a csomagolásban.
Pont ezért engem zavar ez a dolog, és akárhányszor feljön a téma és kezd belőle veszekedés fajulni én elmondom neki mindig, hogy igenis én is szeretném de nem így, hogy ki van erőltetve. Számomra ez egy életre szóló döntés amit nem szabad elkapkodni. Nem szeretnék olyan életet (házasságot) ahol beleugrottunk mindenbe, és aztán meg 3-4 év múlva már válunk is el. Ettől én sokkal lassabb és megfontoltabb vagyok és szerinte éppen ez a baj. (néha tényleg túlságosan is megfontolt vagyok)
Ráadásul fura, hogy igazából akkor lett ennyire erős benne ez az eljegyzés utáni vágy, amikor a testvére mondta, hogy lehet lesz egy eljegyzés idén. Aztán, hogy tetőzzön a dolog, az én testvérem is bejelentette, és nekik ténylegesen lesz is nemsokára az eljegyzés és esküvő is. Emiatt is teljesen kifordult önmagából, mondván, hogy nekünk mindig másokra kell várni meg mi vagyunk az utolsók.
Engem meg ez sosem érdekelt hiszen ez nem egy verseny.
Hozzátenném, hogy a családjában, tényleg sokszor "leghátul" van, és nem igazán érdekli a szüleit, hogy mi van vele, gondolom emiatt is érinti érzékenyül, főleg úgy, hogy a szüleim meg pont az ellentettje az ő szüleinek, és láthatja az ellenpéldát folyamatosan.
Viszont nálunk is én vagyok a 3. gyerek, amiből adódóan sokszor tényleg én vagyok az utolsó néhány dologban, (de ez engem sose zavart túlságosan).
Ti mit gondoltok, abból amit le írtam és bele láttok a helyzetbe, szerintetek normális ez az egész?
Érdekelne a véleményetek, hogy mit tennétek ebben a helyzetben!
Kedves Kérdező!
Nos, írsz vmit nekünk?
Azóta már eljegyezted esetleg a barátnődet, azért nem érdekelnek a válaszok? :)
Mondd, hogy igen..akkor legalább még van remény a magam fajtáknak és elkönyvelhetem h mégis hallgatok ti férfiak a "jószóra":)
Kedves 60-as!
58-as vagyok. Nos ez nem ilyen egyszerű. A lány akkor 19 éves volt mikor összejöttek. Mindig eljártak bulizni a párommal, élték az életüket, együtt úgy,hogy a lány nem dolgozott. Amikor kb 24 volt akkor beszéltek arról,hogy ha kiélték magukat meglátják hogyan tovább. Aztán amikor a lányka a főiskola befejezése után se volt hajlandó elmenni dolgozni illetve otthon nem,hogy nem takarít hanem inkább kaját rendel a párom pénzéből azt mondta,hogy ő nem hajlandó ezt tovább folytatni. Ez volt a szakítás oka. Azóta a lányka még mindig nem dolgozik és még mindig a szülőkkel él.
24 éves nő vagyok és most lesz az esküvőnk, de bevallom, én kicsit kilógok a sorból.
Barátnőimnek, ismerőseimnek a nagy részének még csak komolyabb kapcsolata sincs, dolgoznak, tanulnak, tele vannak tervekkel.
Távolabbi ismerősök meg már elárasztottak okos tanácsokkal, hogy majd 10 év múlva, két gyerek után, megbánom az egészet.
Ezért ne alapozz arra, amit mi itt mondunk neked.
A barátnőd vágya teljesen normális, de a tied is. Úgyhogy én nem sok megoldást látok a problémáitokra, maximum akkor, ha nyugodtan megbeszélitek, és egyikőtök lemond a vágyairól.
Nem új téma de már, lehet azóta már rég a feleséged. Leginkább tanácsot kérnék attól, aki volt már/van hasonló helyzetben.
Amit leírtál, kb az a helyzetem a párommal, csak 3 év után. Ha szóba hozom midnig veszekedés a vége, részemről sírás. Sokszor már beszélni se kell róla néha rámjön a keserű érzés egyébként is.
Korábban mi is beszéltünk már rólÉn 2. évfordulón számítottam volna a kérdésre, hát nem. Na jó legyünk türelemmel. 3 év elment. Mostmár kibukott, mégis mikorra tervezhetném már be a dolgokat. Hát de előbnb a lakás a kocsi tudomisén stb. Igazából vetítés az egész szerintem, szakítás küszöbén vagyunk, mégsem akar valamiért elengedni (Ő 43 F, én 28 L). Körülöttem is mindenki állapodik megfelé, ezt is mondtam, ez sem érdekli.
Legutóbbi vita után elvileg leültünk és megbeszéltük, hogy jöv tavasszal lehet, ha nem megy külföldre és rendben lesz a lakástéma. De épp ezért akar külföldre menni hogy legyen lakás nem? Valószínűleg jöv év 2. felében menne ki pár hónapra, ezért lenne tavasszal. De ha ki aka rmenni előtte miért vesz el?
Nem tudom vetít e vagy komolyan gondolkodik:(
Kedves J.A.! Olvasd el, amit írtál... Mit vársz egy 43 éves embertől, aki még itt tart? Mondd már meg, eddig mit csinált? Miért most lett olyan fontos a lakástéma, hogy még a házasságot is ahhoz méri? Miért nem mentek együtt? Ha pénzt akar kint gyűjteni, miért kell addig várni?
Egy negyvenes éveiben lévő ember már nem fog változni. Amit leírtál (és ebből, mert a részleteket nem ismerhetem) arra következtetek, hogy ő kényelmesen él a fiatal barátnőjével, él bele a világba, eddig semmiért nem vállalt felelősséget, még egy lakást se tud felmutatni ennyi idősen, erre te elkezded nyaggatni egy igen kötött életforma miatt (a házasság még ok, de egy gyerek már végképp betenné a kiskaput a függetlenség ajtaján). Naná, hogy minden más fontosabb, most hirtelen fontos lett a lakástéma, de annyira nem, hogy most tegyen érte, vagy már tett volna korábban. 43 éves. Ha elköteleződést és családot akarna, már eddig is megtett volna mindent, hogy lehessen, gondolom, nem a nyugdíjas otthonban akar a gyerekének ballagási ebédet rendezni...Sarkítás, de érted...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!