Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Erőltetett eljegyzés vagy teljesen normális az egész?
26 éves vagyok és 4. éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Ő 24 éves. 3 és fél éve már együtt lakunk így nagyon sok mindent megéltünk már együtt. Szeretjük is egymást nagyon a mai napig, viszont az utóbbi fél évben, megváltozott az eljegyzés/esküvő/gyerek témában. Eddig "csak" néha álmodozott róla, (értem ez alatt, hogy beszélgettünk róla és tervezgettünk) de mostanra teljesen átváltozott ez a téma, és már nem beszélgetünk hanem veszekszünk róla. Olyan mintha bántaná, hogy az ismerősei közül már egy párat eljegyeztek, és őt még nem. Bár elmondása szerint nem így van, de nekem nagyon így jön le az egész, és sokszor a vita, veszekedéssé és utána meg sírássá és megsértődéssé fajul az ő részéről. Nem értem, szerintetek ez normális hogy ennyire akarja az eljegyzést? Hozzátenném, hogy ezen kívül teljesen rendben van a kapcsolatunk, szeretem őt máig, és szeretek is vele lenni, és vele képzelem el a hátralévő életemet, de ez a sürgős eljegyzési téma kissé "megrémiszt". Nem így képzeltem el az egész eljegyzést, hogy előtte vita-vita hátán, hogy miért nem jegyzem már el. Elmondása szerint ő csak azt szeretné, hogy ennyi minden után amit megéltünk, és ennyi idő után, a kapcsolatunk egy kicsit szintet lépne és jobban lenne célunk ami felé haladunk. Azt mondja neki az álma a család. Amit meg is értek, de nem ebben a csomagolásban.
Pont ezért engem zavar ez a dolog, és akárhányszor feljön a téma és kezd belőle veszekedés fajulni én elmondom neki mindig, hogy igenis én is szeretném de nem így, hogy ki van erőltetve. Számomra ez egy életre szóló döntés amit nem szabad elkapkodni. Nem szeretnék olyan életet (házasságot) ahol beleugrottunk mindenbe, és aztán meg 3-4 év múlva már válunk is el. Ettől én sokkal lassabb és megfontoltabb vagyok és szerinte éppen ez a baj. (néha tényleg túlságosan is megfontolt vagyok)
Ráadásul fura, hogy igazából akkor lett ennyire erős benne ez az eljegyzés utáni vágy, amikor a testvére mondta, hogy lehet lesz egy eljegyzés idén. Aztán, hogy tetőzzön a dolog, az én testvérem is bejelentette, és nekik ténylegesen lesz is nemsokára az eljegyzés és esküvő is. Emiatt is teljesen kifordult önmagából, mondván, hogy nekünk mindig másokra kell várni meg mi vagyunk az utolsók.
Engem meg ez sosem érdekelt hiszen ez nem egy verseny.
Hozzátenném, hogy a családjában, tényleg sokszor "leghátul" van, és nem igazán érdekli a szüleit, hogy mi van vele, gondolom emiatt is érinti érzékenyül, főleg úgy, hogy a szüleim meg pont az ellentettje az ő szüleinek, és láthatja az ellenpéldát folyamatosan.
Viszont nálunk is én vagyok a 3. gyerek, amiből adódóan sokszor tényleg én vagyok az utolsó néhány dologban, (de ez engem sose zavart túlságosan).
Ti mit gondoltok, abból amit le írtam és bele láttok a helyzetbe, szerintetek normális ez az egész?
Érdekelne a véleményetek, hogy mit tennétek ebben a helyzetben!
"Egyébként véleményem szerint a házasság nem egy kegy, amit a férfi gyakorol a nő felé, aki érezze megtisztelve magát, hogy a férfi méltónak tartja a házasságra. A házasság mindkét fél közös döntése, amit egy normális kapcsolatban meg lehet beszélni."
Ezt tanítani kellene komolyan mondom. De minimum kiírni a Családi kapcsolatok "Eljegyzés" témakörébe.
gratulálok, kérdező, abban bízva kiírtál egy kérdést, hogy egymás torkának ugrik a nép, te meg jól szórakozol, de kivételesen egészen normális stílusban megy a válaszolgatás, gondolom, ezért is nem írsz, mert így unalmas.
És nem, nem hiszem el, hogy jaj, hát dolgozom, mert ha valaki tudja, hogy ez milyen oldal, és tényleg azért tesz fel egy kérdést, mert érdeklik a válaszok,akkor az olyankor kérdez, amikor van lehetősége reagálni is...
Sajnos túl régóta olvasok már itt, elég jó a szemem ahhoz, hogy ki szórakozik.
Kedves Kérdező!
Mindkét félnek van igazsága, de mivel én is hasonló helyzetben vagyok, megértem a barátnődet teljes mértékben.
A párommal (27F/26L) 2 és fél éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is élünk és már az elején megvitattuk a jövőbeli elképzeléseinket (amik szerencsére egyeznek is..) Aztán? mégsem lép semmit, pedig már 1,5 év után elcipelt gyűrűket nézegetni..
Én csak azt nem értem az én és egyben a ti esetetekben is, hogy miért kell a lányt etetni és ***-t csinálni belőle?
Hogy higyje el neked szegény h csak ő kell neked örökre, ha pont azt a lépést nem teszed meg, amitől "örökké" tartana a dolog..Elég ambivalens érzéseket váltana ki belőlem is a dolog.
Ha magamból indulok ki és abból, hogy a barátnőd még abban a fázisban tart h rosszul esik neki, esetleg sír is neked az eljegyzés/házasság hiányába, akkor én mondom addig lépj, amíg még érdekled.
Tudod itt is megvannak a fázisok, mint a részegségnél:
Először még csak nem érti, aztán fáj neki..aztán meg kiábrándul. Ha tényleg jó páros vagytok és te is őt akarod akkor mielőbb lépj..a kiábrándultság meg nem az ő hibája lesz..
gondolj csak bele: Ő mint nő már el tudta dönteni, hogy örökre melletted szeretne lenni és ha feltennéd neki a kérdést IGENT mondana...ezzel szemben ott vagy te, aki pedig csak odáig jutottál el, hogy ő kell, de a kérdést feltenni már nem mered..ebből nekem az jönne le, h ez elég megalázó..mi az h nekem ő jó én meg neki nem eléggé...hát a csaj helyébe nem sokáig várnék a lelépéssel..és a tetejében mindez 4 év után?! pffff
Kedves Kérdező, legalább mondd meg a barátnődnek, hogy meddig kell még körülbelül várnia, ha te úgy gondolo, hogy 1 vagy 2 év múlva esedékes, akkor mondd meg neki, ha pedig tényleg vele képzeled el az életed, akkor húzd rá a gyűrűt az ujjára.
Egyik barátnőmnek enyi idős korában már gyereke volt, úgy, hogy 23 volt, amikor összeházasodtak 5 év együttjárás után, összeköltözés csak a házasság után volt, ők mégsem vártak addig, és figyelték a kapcsolatukat, hogy na most lehet, hogy jövő héten kiderül, hogy mégsem illünk össze.
unokatesómék 8 évig éltek együtt a volt párjával, aki nagyn ráért a házassággal, unokatesóm megunta, hogy nem akarja elvenni, nem történik semmi, szakított vele, rá nemsokkal később összejött egy nagyon rendes sráccal, akivel hamarosan megvolt az esküvő, és a volt baráttal való szakítástól számítva 1,5 év múlva már megszületett a férjétől a gyerek is, azóta nagyon sok év eltelt már, és még mindig boldogok együtt.
35- én pedig jártam. Motorral, vonattal, busszal és hajóval. Kínától Ausztáliáig, É-Amerikától- D-Afrikáig. Huszonévesen. Haverokkal, életem meghatározó élményei. És igen, életem. Aztán férjhezmentem 27 évesen, és nincs bennem semmilyen noszogató vágy a nagy ismeretlen után, vagy helyzetek és emberek után. Szerintem ez így normális.
Nincs kiírva sehová, hogy házaspárnak 4 gyerekkel tilos a bemenet, de mindketten tudjuk, hogy megy ez.:)))
Az én életem teljes, kerek, és tartalmas, remélhetőleg egészen a végéig az lesz. Jó utazgatást a férjeddel.:)
ma 13:25
Ebben én momentán cáfollak, mert pl.én ma kiírtam egy kérdést 9-kor, aztán reggeliztem, majd előkészítettem az ebédet, tornáztam 1 órát, megfőztem, ettünk, elindultunk melóba,2-től 10-ig lenyomtuk a műszakot és most itt vagyok....szóval nézelődj még sokat...
És a még régebbi kommentelőnek aki azt írja, hogy minden héten hisztibe sírja magát a csaj mert rajta kívül mindenkinek van gyűrűje és hogy mekkora liba...te elég rosszindulatú vagy a nőtársaiddal , -lehet kirekesztettek mert nem vagy arányos vagy szimplán talpó vagy nagy egóval, nem tudhatom, nézd el- , annyit kérdeznék, hogy te ennyire belelátsz az életükbe?
Mert az fel se merül benned , hogy a kedves férfi szól úgy vissza a nagy felsőbbrendűségével , hogy agyonra megbántja azt akit oly nagyon szeret, de elvenni nem hajlandó...tudod vitázni nem tud csak 1 ember....
Akik egyből így a nőtársukatt ítélik el minden ismerettség nélkül arra azt mondják nagy farokcimbáló...ha a férfi is a tapló akkor is adjunk igazat mert hát nála van a szerszám....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!