Egy eljegyzési ötletről szeretnélek titeket megkérdezni hogy így jó lenne-e vagy sem?

Én nekem is a meglepetés ereje lenne a legfontosabb, úgyhogy úgy csinálnám:

Kezdek éhes lenni, nincs kedved elmenni étterembe?

Akkor remélhetőleg azt mondja oké, és akkor lesétáltok a buszmegállóba. Olyan időpontot válassz, mikor a busz pont elment, tehát várni kell 8-10 percet. Félidő körül mondjuk jön a limó, és akkor hirtelen leinted, az megáll, és akkor mondod neki, hogy még sosem ültünk limóban, próbáljuk ki. És akkor a limóban töltsz mindkettőtöknek egy pohár pezsgőt, és mondasz egy köszöntőt, hogy mennyire szereted, stb, és utána letérdelsz és megkéred a kezét. Így kb. minden váratlan és meglepő, ami szerintem fontos, és így nem is tűnik túl giccsesnek :)

Az a lényeg h nem ő könyörögte ki tőled, ha nem a te döntésed ez. Igaz?

Teljes szívedből szereted és csak vele akarod leélni az életed. És ez bizonyítod neki, ennyi...

Le leszek pontozva a bánatba, de ez a meglátásom:

- tiniszerelem a tiétek, és sajnos az írásodból is látszik, hogy még nem vagytok érettek a házasságra. Nem a 6 év számít, hanem inkább ami a szívetekben és az eszetekben van, én a beszámolód alapján egy tipikus naiv, elhamarkodott döntésnek érzem ezt - de a te döntésed.

- ha a barátnőd szereti a felhajtást, akkor mind a gyűrű, mind a lánykérés tetszeni fog neki. Én a többiekhez hasonlóan szeretném, ha ez kettesben történne, egy megható pillanatban amit közösen tudunk ünnepelni. Semmikép sem vágynék étteremre vagy limóra és fotósra. Nem az ára miatt, hanem a közönség, cicoma miatt. Ha kivinne egy tóra csónakban és ott bontanánk pezsgőt, vagy épp egy hegy tetején piknikeznénk, netán a tengerparton heverve estefele... számomra 100x szebb, maradandóbb, meghatóbb élmény lenne, mint egy ennyire erőltetett, megrendezett valami. Nekem fontos hogy spontán és szívet melengető legyen, ez pedig inkább hideg, merev, fényűzésre törekvő.