Augusztusban lesz az esküvőnk, de lánykérés még nem volt, és nem is lesz. Ti hogy éreznétek magatokat a helyemben?

" csak félreértitek, hogy mire gondolok. :)"

Félreérthetően írsz. Akkor félreértjük.

nem értem a problémádat.

vagy az a baj, hogy nem tudsz a barinőidnek dicsekedni a menyasszonykodással?

szegény csávó, jól kifogta... örülj, hogy elvesz!

utolsó vagyok:

letérdelős színjátékom nekem sem volt. teljesen normálisan elmondta (az 1 éves évfordlónkon), hogy én vagyok élete szerelme, és szeretné, hogy hozzámenjek feleségül. azaz kérdezte:-)

rá 1 hónapra összeházasodtunk.

eszembe se jutott problémázni, ugyanis szerelmes voltam.

nem kamu. és engem megkérdeztek:-)

szerelmesek voltunk (vagyunk), nem láttuk értelmét az időhúzásnak.

Áruljátok már el, miért baj, ha egyszerűen bementek a hivatalba, kértek időpontot és megesküdtek? Miért kötözködtök a válaszolóval?

Kötelező tán a harangzúgás-lagzi-3 napos dínomdánom? És ha ők úgy érezték, hogy ez csak egy szűk családi ünnep? Meghívták a szülőket és testvéreket (ha a kéttanús esküvőt azért túlzásnak érezték volna), aztán megebédeletek, ennyi. Nem mindenki álma, hogy fél napig vonuljon fel-alá hercegnői puccban és ünnepeltesse magát.

Egyébként meg ha szerintetek az eljegyzés arra való, hogy utána még a pasinak legyen ideje meggondolni magát... hát izé... Szerintem sokkal egészségesebb, amit a válaszoló írt, hogy megkérte, bementek, összeházasodtak, mint az, ami ma a trend, hogy fél év után már mindenki gyűrűvel villog.