Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nem vesz el elmehet. Erre megsértődött. Szerintetek?
7 éve együtt vagyunk, 5 éve jegyesek és élettársak(nem jogilag). 32 éves vagyok. Férjhez akarok menni, családot akarok! Korábban nem volt olyan fontos számomra sem a "papír", nem siettettem, de most nagyon úgy érzem, hogy ha most nem vesz el, amikor minden szép és jó, amikor boldogok vagyunk és már ismerjük egymás minden gondolatát, az azt jelenti, hogy soha nem is fog elvenni.
Bármennyire is szép az élet vele. Ha nem lépünk tovább én lépek tovább. Elmondtam neki, erre megsértődött, hogy ha így állok hozzá, akkor nem is szeretem igazán. Zsarolásnak ő nem enged.
Ez zsarolás? Szerintem természetes igény.
A hétvégén szakítottam vele.
Állt a bál rendesen.
Most a határidőn gondolkodok, hogy mikorra várjam el tőle, hogy elköltözzön tőlem.
De közben meg kutyául szenvedek. Nem akarom én igazán, hogy vége legyen. Sőt belehalok, hogyha tényleg vége lesz, de végre érezni akarom, hogy számítok, hogy igazán számítok annak a férfinak, akivel együtt élek, akinek mindent megteszek, akinek gyereket akarok szülni.
Miért nem vagyok annyira fontos, hogy a feleségének akarjon?
Komolyan visszahoznám a régmúltat, amikor büntették a házasságszédelgőket, akik hosszú évekig csak ígérték a házasságot.
válasza:
válasza:csak igazam lett, a pasid nem a házasságot ellenzi úgy igazán, hanem téged nem tud elképzelni feleségének. ez nem szép dolog. egyébként soha nem is értettem. ha valakit nem tartunk elég jó társnak, nem tartunk méltónak arra, h házasságot kössünk vele, de hosszú évekig együtt maradunk, vele élünk, az hatalmas kompromisszum, "papír" nélkül is
amúgy lehet abban valami, h egyre jobban hasonlítasz édesanyádra. én 35 éves vagyok, de sosem használnék olyan, tipikusan az idősekre jellemző szavakat, mint pl "koszt", "rámászni vkire". utóbbit másra vonatkoztatva sem, magamra meg pláne, mert degradáló (még egy olyan helyzetben is, amikor nyilvánvaló a cinizmus). a kicsit arrogáns, "osztós" stílusod remélhetően csak a szakítás okozta traumának tudható be. ha alapban ilyen vagy, akkor érdemes lenne változtatnod, mert ezzel nem könnyíted meg a férfiak helyzetét
Furcsa olvasni, hogy mindenki a stílusomat kritizálja. Nem vagyok és nem voltam soha édes, nyávogó cica-mica, az biztos, de bunkó és "osztós" sem.
A kosztolás egy olyan szó, amibe nem lehet belekötni, (szerintem). A "rámmászás" meg helyesen fejezi ki azt ami történt, mivel veszekedés és az engem és anyámat való sértegetés végén követelzőzve történt és nem szerelmes pillanatban, amikor valamilyen módon is jeleztem volna, hogy erre most nyitott vagyok.
Aki szerint hazudok. Azzal nem tudok mit kezdeni. Felkaphatnám a vizet, hogy hogy mer meghazudtolni egy ismeretlen, de akkor is biztos az én viselkedésembe kötnétek bele.
Nem sajnáltatni akarom magam. A legkevésbé sem. Most ugyanis éppen nagyon határozottnak és keménynek érzem magam, nem szánalomra szoruló nőnek.
Az én életemet csak én ismerem. Tudom, hogy mire mentem azzal, hogy gyenge és hiszékeny és jóindulatú voltam. Hogy nem vártam el határozottan másoktól semmit, hanem csak vártam, hogy maguktól helyesen fognak cselekedni.
Ha ezt a határozottságot, amit mostantól mutatni fogok, mások irritáló stílusként fogják fel, akkor fogják fel úgy. Nem érdekel.
Aki pedig mindenáron már a sokadik válaszban belém akarja beszélni, hogy már senkinek nem fogok kelleni. Annak üzenem, hogy eddig is, naponta akadt az utamba bókokkal közeledő férfi. Nyilván ezután is fog.
Férfit keríteni nem nagy kunszt. A bajom, inkább azzal van, hogy szeretnék szerelmes lenni és teljesen megbízni a kedvesemben és nem csak valakivel együtt lenni, csak hogy ne legyek egyedül.
válasza:fiatal vagy,ne csüggedj. a pasid egy bunkó. azért nem vesz el mert hasonlítasz anyukádra?? miért ő sem az apja sem az anyja szokásait nem vette fel legalább minimálisan?? jól tetted h véget vetettél ennek, az a szomorú h ő nem volt elég tisztességes ahhoz,h ezt közölje veled mondjuk pár évvel ezelőtt. te kiugrasztottad a nyulat,épp ideje volt. kitartás,és hidd el hamar találsz párt,32 vagy!!
én 28 voltam amikor teljesen úgy éreztem h én már egyedül maradok. aztán jött valaki és.. most 35 vagyok,3 gyönyörű gyerekkel és egy csodálatos férjjel. nem szabad bentragadni egy olyan kapcsolatban ahol nem vagytok egyek. én anno 6 évig voltam beragadva.
szóval aki szerint eláshatod magad az egy irigy bunkó,vagy egy olyan pasi aki csak 20 évesekkel áll szóba vagy egy olyan nő aki irigyli h még csak ennyi vagy ráadásul most kezdődik egy új életed!
én drukkolok!
válasza:Akárhogy is szépítjük a dolgot, hogy "mi papír nélkül is boldogok vagyunk" vagy "nem kell papír a boldogsághoz", a házasság elutasítása mégiscsak az elköteleződéstől való félelmet vagy viszolygást jelenti, még akkor is, ha nem tudatos, vagy magának sem vallja be az ember.
Én azt gondolom, hogy amíg nem akar gyereket a pár, addig majdnem mindegy, házasok-e (a vagyonközösség miatt nem mindegy), de ha gyereket is akarnak, akkor bizony jobb, ha papír is van róla. Mármint a házasságról. A nő egy kisbabával, kisgyerekkel igencsak ki van szolgáltatva, és fontos hogy a törvény is védje a jogait és főleg a gyerekét. Aki elutasítja a házasságot, az tulajdonképpen a párja és a leendő gyereke iránti felelősségvállalást utasítja el.
Igaz, hogy az élettárs is felelős a gyerekért, de a házastársak esetében szigorúbb a törvény, ha megromlik a kapcsolat. Persze lehet mondani, hogy a papír nem garancia semmire, hiszen elég sokan elválnak, ugyanakkor a házaspárok hajlandók a nagyobb felelősséget is vállalni, és jobban megfontolják a szakítást, mivel a következmények is komolyabbak.
Azt gondolom, hogy igenis vannak olyan férfiak, akik házasságot és családot akarnak, és legjobb, ha a kapcsolat elején tisztázódik, kinek mik az életcéljai. Persze 20-25 évesen még ráér az ember "ráfecsérelni" néhány évet egy sehova se vezető kapcsolatra, de 30 felet már nem, ha gyereket akar.
Azt kívánom neked, hogy megtaláld azt a férfit, aki boldogan elvesz és gyerekeket akar tőled.
válasza:Jó kifogás a pénz, "olyan leszel mint anyád" ...stb.
Nem kellettél igazán, arra jó voltál, hogy langyosan ellegyetek, és még szex is járt neki!
Ne bánkódj, lépj tovább, és nyugodtan tartsd magad az elképzeléseidhez, meg fogod találni a megfelelő partnert!
válasza:Sajnálom, hogy így történt.
De lehet, hogy így mindkettőtöknrk jobb.
válasza:"érezni akarom, hogy számítok, hogy igazán számítok annak a férfinak, akivel együtt élek, akinek mindent megteszek, akinek gyereket akarok szülni. "
Hát hibáztatok, mert úgy létesítettetek párkapcsolatot, hogy nem beszéltétek meg, mit akartok együtt csinálni.
Bizony nagyon különbözők lehetnek a jó párkapcsolatról alkotott elképzelések. Az egyiknek a házasság az elismerés, szeretet jele, a másiknak a házasság rabság, érdek. Valószínűleg nagyon is pont avval fejezi ki a szerelmét, hogy nem vesz el - nem kíván anyagi érdekeket a tiszta érzelmi elköteleződés mellé bevonni. Közben meg nem ért téged. Tényleg nem beszéltétek ezt meg a 7 év ELŐTT és a 7 év alatt sem, hogy kinek milyen az ideális párkapcsolat, mit akartok egymástól és az élettől? Mert akkor most vaktában háborodtál fel egy VÉLELMEDEN. Ha neked fontosabb a házasság mint révbeérés, elismerés, mint társadalmi státusz egy tisztán szerelmi kapcsolatnál, akkor valóban szakíts. De szerintem szó sincs arról, hogy ne szeretne teljes szívéből. Te vagy, aki egyenlőségjelet tett a házasság és a szerelem fokmérése közé anélkül, hogy megtudakoltad volna, az ő fejében is így van-e ez a dolog. (36L)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!