Ha nem vesz el elmehet. Erre megsértődött. Szerintetek?

7 éve együtt vagyunk, 5 éve jegyesek és élettársak(nem jogilag). 32 éves vagyok. Férjhez akarok menni, családot akarok! Korábban nem volt olyan fontos számomra sem a "papír", nem siettettem, de most nagyon úgy érzem, hogy ha most nem vesz el, amikor minden szép és jó, amikor boldogok vagyunk és már ismerjük egymás minden gondolatát, az azt jelenti, hogy soha nem is fog elvenni.

Bármennyire is szép az élet vele. Ha nem lépünk tovább én lépek tovább. Elmondtam neki, erre megsértődött, hogy ha így állok hozzá, akkor nem is szeretem igazán. Zsarolásnak ő nem enged.

Ez zsarolás? Szerintem természetes igény.

A hétvégén szakítottam vele.

Állt a bál rendesen.

Most a határidőn gondolkodok, hogy mikorra várjam el tőle, hogy elköltözzön tőlem.

De közben meg kutyául szenvedek. Nem akarom én igazán, hogy vége legyen. Sőt belehalok, hogyha tényleg vége lesz, de végre érezni akarom, hogy számítok, hogy igazán számítok annak a férfinak, akivel együtt élek, akinek mindent megteszek, akinek gyereket akarok szülni.

Miért nem vagyok annyira fontos, hogy a feleségének akarjon?

Komolyan visszahoznám a régmúltat, amikor büntették a házasságszédelgőket, akik hosszú évekig csak ígérték a házasságot.