Ha nagyon szereted a párodat, akkor kivársz, vagy lelépsz? (Folyt. Lenn)

Megértem, hogy szarul esik, hogy nem egyenlően bánnak az apósodék a két gyerekükkel, különösen úgy, hogy a párod a mellőzöttebb fél. Ennek ellenére jobb, ha nem vártok el ettől több segítséget, mert, ha akartak volna, már adtak volna. Így abból kell kiindulnotok, hogy mérlegelitek, hogy mit kaptok és ezért Ti mit fizettek. Nem pénzben értem. Előny, hogy ingyen laktok, van a kutyusnak is helye, könnyebb lenne félretenni bármire. Viszont cserébe el kellene viselnetek évekig, hogy így bánnak veletek, úgy tűnik nem vagytok éppen szívesen látottak még abban a pici szobában sem. A legdurvább a boldogságra való féltékenység, ha nem tapasztaltam volna hasonlót nagyon közeli barátnőméknél, el sem hinném, hogy szülő képes ilyesmire. Kizárt dolog, hogy javulna a dolog ezen része azzal, ha beépítenék nektek a tetőteret. A függőségetek csak nőne és, ha eztán telne be a pohár, ti lennétek a világ leghálátlanabb gyerekei.

A helyetekben én lelépnék, nehezen hihető, hogy az összes lehetséges albérleti megoldást felkutattátok már (ui: kutyus), elszántsággal sokkal jobban élhető teret találhatnátok magatoknak. Ehhez persze szükséges lenne, hogy találj valami munkát, hogy a költségeket is meg tudjátok osztani, jó esetben még félre is tudj tenni a sulira. Persze, a diákhitel is megoldás, de nem épp a legelőnyösebb. Esélyes, hogy a napi súrlódások megszűntével a kapcsolatotok is javulna a párod szüleivel, talán ők is másképp látnának titeket, de lényegesebben kevesebb belelátásuk lenne az életetekbe. (Pl: nem látnák a kutyasimit, ami elképesztő, de tényleg...)

Erre a rendes gazdira én is felkaptam ám a fejem. Ilyet csak az mondhat, akinek sose volt kutyája, és képtelen megérteni, hogy az nem csak egy kutya, hanem A Kutya egy normális gazdinak.

A megoldás viszont tényleg csak az lehet, ha elköltöztök. Én felesleges pénzkidobásnak tartom az albérletet, de vannak olyan helyzetek, amikor nem nagyon van más választás. A kutya ebben nem lehet akadály, sok főbérlőt nem zavar. Hiába húztok most fel mégegy szintet, akkor is egy házban kell élnetek, ugyan úgy meglennének a viták. Keress valami munkát, és inkább menjetek külön. Sok ember dolgozik egyetem mellett.

Hát nekem ebből a leírásból egyértelműen az jött le hogy apósodéknak Veled van baja. Ezt abból gondolom hogy a másik fiú kapott pénzt házra a te párod pedig nem, sőt albérletbe se kapja meg. Szóval ha rám hallgatsz és nagyon szereted a párodat, akkor olyan gyorsan elhúztok onnan amilyen gyorsan csak lehet. Ha ott maradsz előbb vagy utóbb de apósodék szét fognak titeket választani. Sok ilyet láttam már. Süt a leírásodból hogy ezen vannak. A párodnak ők a szülei. Ők nevelték, tudják mivel lehet rá hatni. Hidd el előbb utóbb szétválasztanak benneteket. Ha elköltöztök ők is látják hogy ti tűzön és vízen át mindig együtt vagytok még ha nehezebb is, így esélyesebb hogy téged is elfogadnak.

Döntened kell vagy jogi egyetem tandíja és hamarosan új kapcsolat vagy albérlet és boldogan élhetsz a pároddal.

Az elözö válaszolók elmondták, hogy a legjobb, ha elköltöztök - nem könnyü, de ha együtt akartok lenni, akkor nincs más megoldás.

VISZONT: azt senki sem emlitette még meg, hogy a párod szüleinek joguk van a pénzüket arra költeni, amire akarják, azt a gyereket támogatni, akit akarnak - és nem kötelezö egyformán mindkettönek adni. Ha téged nem szeretnek, akkor miért támogatnának téged? (Forditott helyzetben te se rájuk költenéd azt, amiért te dolgoztál meg - vagy tévedek?)