Elegem van a napi 9 óra munka, plusz még a háztartás-vezetés kombinációból. Ti elfogadnátok hogy a nő csak 6 órában dolgozzon?

Együtt élünk, nincs még gyerekünk. Hétfőtől péntekig 9 órát vagyok a munkahelyen. Ami szerintem egy felesleges életpazarlás, a koncentráció, lelkesedés kb 6 óra után elmúlik, és az ember csak sínylődik hogy legyen már vége. Utánna hazajövök, és vár rám a napi takarítás, és főzés, amihez már semmi erőm, és össze van csapva minden, estére pedig már nem mindig őszinte a mosolyom mikor hazaér a párom. Neki fontos, hogy minden nap főtt ételt vigyen ebédre, a több napos maradékot már nem eszi szívesen. A tisztaságot is elvárja a lakásban, persze nem utasítgat, de képes nekiállni csúnya tekintettel éjjel felseperni ha nincs felporszívózva. Ő is sokat dolgozik, 9 óra a munkahelyén, és legtöbbször utánna haza sem jön hanem estig a maszek munkáit csinálja. Nem várhatom tőle, hogy besegítsen. Szeretném ha úgy jönne haza fáradtan, hogy minden tiszta, finom vacsi van, a ruhái kivasalva elpakolva vannak. De ezt így nem tudom, és nem is akarom teljesíteni. Így is szörnyűnek tartom, hogy a legtöbb ember élete egy mókuskerék, és széthajtják magukat a megélhetésért, semmi boldogságuk nincs a mindennapokban. Ami lényeges a dologban, hogy a fizetésem ugyanennyi maradna 6 órában más területen, mint most a 9 órás állásomban. Viszont sok férfinál ez elvi kérdés, hogy a nő is teljes munkaidős legyen, máskülönben az lusta, munkakerülő, kitartott.