Friss kapcsolatban miért erőlteti mindenki a közös kasszát?

"És nincs az, hogy mondogalódom a háta mögött, hogy “hm, már megint az ÉN gépemet használja”."

Én amúgy mondogalódnám, és inkább vennék neki ajándékba egyet másikat.

De akkor ez hogy megy:

Összejön egy pár, összeköltöznek, közös számla, a maradék közös megtakarításba. Egyik keres 150-et, másik 450-et. Nincs házasság, nincs gyerek, szakítanak.

Ilyenkor a megtakarítással mi van? Felezik? Jogos az? Vagy akkor állnak neki kiszámolni, hogy mi merre mennyi?

Ha a közös megtakarítást kérdezed (mármint az elosztását szakítás után), akkor:

Ha házasság, akkor a fele, akármennyit is tesznek be a felek.

Ha együttélés, akkor pedig a jövedelem arányában osztják szét.

Közös megtakarítás 3 millió, akkor a 450 ezer/hó keresetűnek osztozkodáskor 2.250.000 Ft, a 150 ezer/hó jövedelműnek 750.000 Ft.

Hát de ha közös számla van, szakítanak, és bármelyikük simán leveheti az összes zsét.

És ha mondjuk a kisebb keresetű tette félre a megtakarítás nagyját? Ha mondjuk ő befizette a saját rezsifelét, albérletfelét, vagy akárhogy osztották meg, azt ő odaadta, és magára alig költött? Vagy ha mondjuk a nagyobb keresetű annyit elcseszett, hogy fele-fele arányban járultak hozzá a megtakarításhoz, nem fizetésarányosan?

És pontozzatok le, de pontosan ezért vagyok házasság ellenes. Mint mondtam, gyereket nem akarok, így ha megkapnám egy olyan összeg felét, amiért nem dolgoztam meg, a pofám égne a szégyentől. Ha nem lenne a házasság vagyonközösség, csak érzelmi, már holnap akarnék esküdni. De így, hogy az anyagiakat is belekeverik, üzlet az egész.

Én külön kassza párti vagyok, de alapvetően egyébként hülyeségnek tartom ezt a "közös kassza", "külön kassza" dolgot...Szerintem, ha normális keretek között működik mindkettő, akkor nincsen közte olyan égbekiáltó különbség.

Ha együtt élek valakivel, akkor ebből kifolyólag vannak közös költségeink, hiszen bizonyos dolgokra mindkettőnknek szükségünk van, mindketten használunk. A lakbért eddig mindig mindenkivel felesben fizettem, ahogyan a rezsit is és, ha szükségünk volt valamilyen nagyobb értékű bútorra, elektronikus eszközre, akkor azt is közösen vettük meg. A bevásárlás pedig általában felváltva történik, vagyis egyszer én vásárolok be, míg máskor pedig ő (max. nagyobb értékű úgymond "plusz" dolgokat szoktunk kifizetni egymásnak, ha külön megkérjük, hogy vegye meg a másik). A saját dolgaimat pl. ruhák, ékszerek, smink vagy egyéb kozmetikumok magamnak veszem, ahogyan pl. a hobbimra, szórakozásra (pl. könyv) vagy tanfolyamra, továbbképzésre is a saját pénzemből költök. Az olyan közös kiadásokat mint pl. nyaralás pedig együtt tervezzük, megbeszéljük, hogy mit és hogyan szeretnénk és mindenki gyűjtöget rá, félreteszi a pénzét, hogy meg tudjuk valósítani. Az, hogy "külön kasszán" élünk az nem azt jelenti, hogy csak magammal foglalkozom, magamnak megveszek mindent, de le se sz@rom, hogy vele mi van vagy mit szeretne és folyton a filléreket számolgatjuk...Arányaiban nagyjából ugyanannyit költünk, de fogalmam sincs, hogy most fillérre pontosan én költök többet vagy a párom, de nem is érdekel. Ha például elmegyek vásárolni, akkor ugyanúgy megveszem azt, amit ő szeret, amire neki van szüksége és ha bepakolom a hűtőbe, akkor előtte nem címkézem fel, hogy "ez és ez az enyém, ebből csak én ehetek, a másik polcon pedig a te cuccaid vannak, amikből majd akkor ehetsz, ha ki is fizetted"...Ha mondjuk lebetegszik és megbozdulni sem bír, akkor sem hagyom, hogy ott helyben meghaljon, mert nem tud elmenni magának bevásárolni. Ha esetleg egy nagyobb kiadás után, váratlan kiadás után stb., valamire nincsen elég pénze és nem tud a megbeszélt mértékben beleszállni a költségekbe, akkor én kisegítem őt és ezt majd ő később viszonozza. Ezek a dolgok kölcsönösen működnek közöttünk és számunkra ez így megfelelő. Nem értem, hogy ez miért lenne rossz dolog és miben különbözik annyira egy egészséges (!) közös kasszától.

A probléma ott kezdődik, amikor valamiért nem működik a közös élet, pl. a pár két tagja nem tudja megbeszélni a dolgokat, nagyon különböző a szemléletük, életstílusuk vagy nem bíznak egymásban vagy pedig az egyik fél hatalmaskodik. Megmondom őszintén, hogy számomra ezért vonzóbb a külön kassza, mert ott én sokkal kevesebb "veszélyt" látok és a környezetemben is azt látom, hogy ez egy működőképes dolog (a családban is mindenki külön kasszás), míg a közös kassza pedig általában sokkal több problémát, konfliktust szül. Gyakori, hogy az egyik fél magasabbrendűnek érzi magát vagy kisajátítja a közös kasszát és a másik kiszolgáltottá válik, egy alá-fölé viszony uralkodik a kapcsolatban, ami szerintem már eleve rossz. Gyakoriak az olyan viták, hogy "én többet fizettem bele mint te, így nekem több jogom van használni" vagy a felek nem értik meg egymást és az egyik autót szeretne, a másik pedig felújítani egy szobát vagy éppen jelentkezni egy tanfolyamra. Valamint sok esetben már tényleg az van, hogy zsebpénzt és engedélyt kell kérni a másiktól, hogy az ember megvegyen valamit...Nem kell, hogy a közös kassza ilyen legyen, mert szerintem normális keretek között is lehet az működtetni, de azt el kell ismerni, hogy nagyon sokan erre képtelenek és előbb-utóbb ilyen problémák alakulnak ki. Én nem tudnék így élni, nekem sokkal nagyobb biztonságot nyújt az, hogy van saját pénzem, amiért megdolgoztam és teljes mértékben én gazdálkodom belőle. Tudom, hogy milyen állandó kiadásaim vannak, ezek ki tudom fizetni és utána nyugodt lelkiismerettel veszem meg magamnak azt a könyvet/cipőt/akármit és nem az jár a fejemben, hogy "hú, de most a párom mit szól", "nem-e kell az a pénz máshová", "lehet, hogy ő is szeretne venni magának valamit" stb., én ezt sokkal egészségesebbnek, jobbnak érzem. A párom ezeket a dolgokat ugyanúgy megteheti, neki is van rá lehetősége és egyenlő partnerek vagyunk a kapcsolatban.

Szerintem nem mindegy az sem, mit hívsz közös kasszának.

Nálad kötelező elem a közös bankszámla, de a legtöbb esetben nem.

Nálunk pl effektíve közös kassza van, mindent közösben veszünk, ha az én fizum fogy el hamarabb, kérés nélkül használhatom az ő pénzét és fordítva. De nincs közös számlánk.

Összeköltözés után felmerült az ötlet, nem olyan formában, hogy utaljuk egy helyre a fizut, hanem hogy amit félre akarunk tenni, az menjen egy harmadik számlára, amihez hozzáférünk. De nem lett belőle semmi.

Ettől még nem felezgetünk, nem centizgetünk, nincs olyan, hogy most ki fizet, ki költött többet a másikra. Közösen vállaljuk a dolgokat. :)