Fiúk, mit gondolnátok, ha "nektek kellene eltartani" az anyóst?

Teljesen mindegy, mit mondunk.

A pasid ebbe vagy belemegy, vagy nem. Gondolom ő mindkettőtöket ismer.

Aztán ha tévedtél, és nem jön be neki az édeshármas, akkor jöhet a következő kérdés kiírás.

Nekem egyszer volt anyósom, vagy 20 évig, hát vele - akkor simán ment volna ez a kombináció.

Emberfüggő ez, ha a pasiddal jól kijönnek évek óta, akkor miért változna? (Majd ha nagyon megöregszik, hát az kétesélyes).

Mondjuk, hogy, ha meg Dánia, akkor miért érdekes a nyugati határszél??? :D

Család: apuci, anyuci, gyerekek.

Anyósnak, apósnak ebben a felállásban helye nincs.

Senki sem szeret negatívumokat hallani, ezt megértem, de vedd figyelembe, hogy ezek tapasztalatok, sok évnyi, több családnyi tapasztalat.

Te feltettél egy kérdést úgy, hogy senkit nem ismerünk a történetből. Nem tudjuk anyád milyen, még ha leírod, akkor sem ismerjük, azt meg, hogy 5-10-20 év múlva milyen lesz a kapcsolatotok a jó isten se mondja meg. A barátodat sem ismerjük, lehet, hogy elfogadja, de lehet, hogy nem, vele beszéld meg akkor amikor eljön az ideje.

De, hogy felteszel egy kérdést idézem: "Ti mit reagálnátok, ha ilyen szitu merülne fel?" és aztán sorozatosan leoltod a válaszolókat, akik az egy őszintét mondták és a kérdésedre rossz indulat nélkül válaszoltak, az már nekem egy kicsit furcsa.

Nekem is rossz a kapcsolatom, nem csak anyóssal, az egész családommal... Egyedüli életről álmodozom már általános iskolás korom óta. Azért abban a korban, 8-10 évesen nem kéne egy gyereknek sem - sőt senkinek, semmikor - attól rettegnie, hogy a testvérei most mit fognak a fejéhez vágni, ki fog vele veszekedni, mit csinált rosszul, ki ivott be megint...

Én megmondom őszintén, hogy beteg vagyok mentálisan. Ezért képtelen vagyok mára már az együtt élésre bárkivel, akármilyen kedves legyen.

Nem laknék sosem együtt anyóssal, apóssal, testvérrel.

Megválaszoltam a kérdést, hogy én mit reagálnék.

"Utolsó... hányszor írjam le? Gyenge a felfogó képességed? 1) Én ígyis úgyis házat fogok venni még az évben. ...."

A kérdésed kifejtésében ezt írtad: Én úgyis saját házat akarok, ....", később meg azt, hogy "a pénz... jelenleg nem vet fel.

(Én kérek elnézést, ha ez alapján nem feltételeztem, hogy 11 hónapon belül akkor is akartok és tudtok házat vásárolni a nyugati határ közelében ti ketten, ha az anyukáddal közös tulajdont képező házat nem adjátok el.)

Egyszer azt írtad, hogy: "Anyum akar dolgozni, de mivel elég nehéz munkát kapni, ezért itt is lehet, hogy nem igen fog. Főleg hogy lassan nyugdíjas lesz."

Később meg azt, hogy "Anyumnak még kb 9 éve van hátra a nyugdíjig.

(Közel egy évtized szerintem azért elég távol áll attól, hogy "lassan nyugdíjas lesz".)

Lehet, hogy szerinted az én felfogó képességemmel van a gond, szerintem meg érdemes lett volna úgy kiírnod a kérdést, hogy minden, a helyzetetek szempontjából lényeges körülmény szerepeljen benne.

Hogy röviden válaszoljak a kérdésedre: nem költöznék össze sem az anyósommal, sem a saját édesanyámmal, több okból sem, ha pedig a tiétekhez hasonló helyzetben lennék, akkor nem a saját elképzelésemet és akaratomat próbálnám keresztülvinni egy ilyen súlyú kérdésben, hanem a saját és a másik két érintett szempontjait, kéréseit egyaránt meghallgatva, figyelembe véve igyekeznék olyan megoldást találni, amit mind a hárman jónak, hosszú távon is működőképesnek és elfogadhatónak érzünk.

"Nálunk demokrácia volt mindig is, ha valaki önző és akaratos, az én vagyok."

"Anyum is jól alkalmazkodik, sajnos a nagy pofám miatt kénytelen."

Tényleg nem akarom megbántani az érzéseidet, se azt megkérdőjelezni, hogy hogy kellő élettapasztalattal rendelkezel-e ilyen téren, de ha arra akarsz alapozni egy tartós együttélést a 9 évvel a nyugdíj előtt álló édesanyáddal és a pároddal, hogy majd mindketten kénytelenek lesznek alkalmazkodni hozzád az "önző és akaratos" természeted és a "nagy pofád miatt", akkor szerintem érhetnek még komolyabb meglepetések az életben.