Fiúk, mit gondolnátok, ha "nektek kellene eltartani" az anyóst?

Nos ismétlem: nem életünk végéig :) Olvassátok a kommenteket is...

Én a doktorimat dániában tervezem végezni, ami azt jelenti, hogy akkor már költözünk. Utána is külföld a cél.

Mi gyereket nem tervezünk, én is és a párom se szeretjük őket. Anyum nem igen zajong reggelente, a legzavaróbb dolga a 20 ébresztő reggel.

Mint írtam, én ennél rosszabb vagyok. Háklisabb vagyok a tisztaságra, ha valami koszos megcsinálom, vagy megkérem páromat. Korán kelek, nem tudok 7nél tovább aludni, hétköznap pedig fél 6kor kelek. Így ezzel se lenne gond :D

Párom sokkal több mindent megcsinál anyumnak magától, mint a saját szüleinek, pedig őket is szereti, de megérti a mi helyzetünket is, és szereti anyumat is.

Anyumnak még kb 9 éve van hátra a nyugdíjig. Fog munkát keresni, ebben biztos vagyok, de elég nehezen kap, mert hiába van gyakorlata, papírja és nyelvtudása nincs, illetve már nem fiatal, nem olyan könnyen alkalmazzák. Illetve így, hogy egyedül van, nincs is ideje tanulni.

Anyum értelmes, és neki nem kell sokat magyarázni, hogy mit hogyan lenne jó csinálni. A kutyám allergiás szinte mindenre, mivel én albiban élek jelenleg, a kutyám anyumnál van. Gondoskodik róla, főz rá, adja a gyógyszereit lelkiismeretesen :) És egy szava nincs rá, soha nem vetette a szememre. Természetesen én is kihozom magamból a legtöbbet, ahol tudok segítek mikor otthon vagyok.

Anyumnak nem hiszem, hogy lesz annyi tartaléka, de talán lesz ideje megtanulni azt, amit szeretne, és abban már tud munkát szerezni. Illetve ha sikerül így összehozni, akkor 5-6 év múlva tehermentes lesz a ház, és mi keresünk annyit párommal, hogy tudjunk tartalékot összeszedni, akár anyumnak is.

(Nem biztosabb itt sem a megélhetése, mint költözés után lenne pár év múlva, viszont így itt van, tudok segíteni ha szükséges.)

A jelenlegi ház is feles, apu halála után így írattuk át. A leendő házat is közösnek akarom, mivel később anyumé lesz. Páromnak semmi gondja vele, természetesnek veszi, sőt, ő is azt tartaná ideálisnak, ha anyum is jönne.

A pénz... jelenleg nem vet fel, de dupla annyit keresek, mint anyum. Párom, ha jól csinálja, ugyanennyit fog, mint én, és ez növekedni fog. Nem hinném, hogy nehéz lenne, főleg hogy anyum a spórolás nagymestere...

Házat azért "kell" venni, mert én nem vagyok hajlandó albérletben élni, és 5-6 évig nélkülözni a kutyámat, mert a csodás albiban nem élhet... 5-6 év múlva a kutyámnak már nem sok lesz hátra, így ez kizárt dolog. Két lehetőség van: vagy hitelre veszek egy házat, és adósság hegyek lesznek, vagy megpróbáljuk ezt. Ez a jobbik verzió, anyum úgyis utánunk jönne, vagyis utánunk hoznám.

"Nem hallottál ezernyi történetet, példát arra, hogy miyen rossz lehet szülőkkel lakni, amikor már saját életet akartok?"

Anyum is gondozott engem, nagyon sokat szenvedtünk, megérdemel annyit, hogy nem hagyom magára. Tudom mi lenne, ha 180 km-rel arrébb ott maradna... Teljesen leépülne, és elfáradna... Na én ezt nem akarom.

Lehet, hogy nektek rossz tapasztalatotok van, de nekem nem... én ideális családban nőttem fel, tökéletesben. Én is bevállalnám párom szüleit (csak a szüleit, a nővérét nem)... nem látok ebben kivetni valót.

Anyum 5-10 év múlva is ilyen lesz, mivel baromi sokat változott pozitív irányba, mióta mi maradtunk egymásnak, és azelőtt sem volt rossz anya.

Utolsó... hányszor írjam le? Gyenge a felfogó képességed? 1) Én ígyis úgyis házat fogok venni még az évben.

2) "egy idegen nyelvet sem akar megtanulni" - hol írtam én ilyet? Nem tud idegennyelvet, de senki nem mondta, hogy nem is akar. Ideje nincs, mert a háztartásban van több háziállat, sokáig dolgozik két melóhelyen, és akkor még ott a ház, amit gondoznia kell.

3) igen, külföldre is tervezzük, hogy jön velünk, de nem Dániába, mert máshol tervezzük.

Anyagi függetlenség... tudom mit szeretne, és biztos nem azt, hogy sz.arrá hajtsa magát közel a 60hoz két munkahelyen és így is alig maradjon hó végén pénze.