Hogyan szoktassam levőlegényemet arról, hogy ha elkészítem 2 napra az ebédünket, akkor ne falja fel aznap este?

Szerintem egyszerűen más az értékrendetek, személyiségetek. Ha nincs tolerancia, akkor ez nem fog hosszú távon működni, vagy egy veszekedésekkel teli, mérgező kapcsolat lesz a vége. Ezért jó, ha hasonló értékrendű, személyiségű emberek kerülnek össze. Nem csak az ételen múlik: vannak, akik szeretik élvezni az élet apró örömeit, és semmit nem fosztanak meg maguktól, mások meg inkább távoli célok elérése érdekében inkább összehúzzák a nadrágszíjat és szigorú szabályok szerint élnek. Én az előbbi típusba tartozom, és megőrülnék a második típusba tartozó ember mellett, ezért nem is kezdenék kapcsolatba ilyennel. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik rosszabb, mint a másik, csak MÁS.

Ezért jó, ha az ember úgy keres társat, hogy ismeri önmagát, a személyiségét és hogy mit képes tolerálni, és mit nem.

Az ítélkezés, minősítgetés nem visz közelebb a megoldáshoz.

A kérdésfeltevés hibás, mert nem a CÉL-t határozod meg, hanem már tudni véled a megoldást is. Először is tudatosítani kellene, hogy pontosan mi a cél. A leírásodból arra következtetek, hogy a cél az, hogy spóroljatok. Ez esetben a megoldás, hogy szépen leülsz a pároddal, és KÖZÖSEN átgondoljátok, hogy min tudnátok spórolni. Ha a párod nem szeretne az ételen spórolni, akkor keressetek más lehetőséget. A lényeg, hogy mindkettőtöknek áldozatot kell hoznia - NEKED IS! - a közös előrejutás érdekében, de fontos, hogy senkinek ne kelljen olyan áldozatot meghozni, amit ő túl soknak érez. A hangsúly mindenképpen a közös döntésen van.

Jelen helyzetben ugyanis te akarod meghatározni a célt is és a megoldást is, korlátozva a párod a döntésben. Magyarán: gyerekként kezeled.

Egyenrangú kapcsolatban minden döntésnek közösnek kellene lennie, és a feleknek egyformán kell kivenni a részüket az áldozatvállalásból is. Mivel neked nem fontos az étel, a párodnak meg igen, te könnyen mondasz le róla, a párod nevében is. De te miről mondasz le? Nézzétek át közösen. Pl. jársz fodrászhoz, kozmetikushoz? Mennyit költesz ruhára? Van-e költséges hobbid? Hogyan közlekedsz? Lehetne esetleg ésszerűsíteni? Mennyi a telefonszámlád?

Spórolni ezeken is lehet.

Hosszú távon mindenképpen javaslom, hogy amikor tudni véled egy problémára a megoldást, akkor lépj vissza egy lépést, és inkább a célt határozd meg, közös megoldást keresve. Ha egyedül vagy, akkor jogosan döntesz egyedül, de társkapcsolatban nem.

Ezzel a problémával én is megküzdök manapság, mert amikor kész a kaja a többi napra, akkor szerinte abból frissen is enni kell, holott ott a kenyér.

Egyébként meg mondok valamit!

Szerintem lusta a párod kaját készíteni magának, mert hiába van ott a kenyér, szalámi, akármi ha nincs összerakva frissen melegszendvicsnek.

Ha abból készítenél neki egy melegszenyát, hidd el megenné azt is olyan jóízűen.

De hát ki az a hülye nő, aki még azt is elkészíti és elé rakja? Hát nem egy babával laksz együtt, hanem egy életképes férfival...elvileg...

Szerintem beszéld ezt meg vele, vagy mondd meg neki, hogy ha holnap után emiatt nem lesz kaja, akkor átveheti egy kis időre a fakanalat.

Nálam beválnak ezek :)

Tehát programozó, azaz a munkájával nem jár együtt többletmozgás. Oké. Munkán kívül? Sport? Túra? Esetleg gyors az anyagcseréje? Milyen az egészsége, a testalkata?

Milyen típusú ételeket esztek (a felvágottakat leszámítva)?

Nekem pl. vannak ételek, amiktől ugyanattól a mennyiségtől nagyon jóllakok, más ételekből meg ugyanaz a mennyiség a fél fogamra sem elegendő. Egy rakott karfiol vagy lecsós virsli jobban laktat, mint mondjuk ugyanolyan mennyiségű lencsefőzelék vagy habart-rántott vegyes bableves.

Szerintem igazad van. Én kicsit drasztikus megoldást javasolnék. Ne főzz rá. Hagyd, hogy magára főzzön, már ha tud egyáltalán. Lássuk mennyit fog enni. Vagy ha rendel, akkor majd meglátjátok mennyire kell hónap végén összehúzni a nadrágszíjat.

Spórolni jó dolog, nem kell minden pénzt elszórni kajára, ráadásul úgy, hogy csak azért kellene több ételt venni mert a párod zabagéppé vált. Neki ez így kényelmes és ennyi. Próbálj olyan dolgokat főzni magadnak amit ő nem szeret, és oldja meg a főtt ételét.

Nem igaz, hogy egy felnőtt ember nem képes felfogni, hogy ne faljon fel mindent amit lát...

Az én férjem is hasonló volt, annyi különbséggel, hogy a másnapi ebédjéből ő legalább csak a húst ette ki, mert csak annyi ételt veszünk egy hétre, ami pontosan elég neki munkába, és itthon vacsorára, nem többet. Nem kapott másik húst, és rövid idő alatt leszokott róla, mert nem csípi a vega kaját:)

Hozzáteszem, ha nem jó a genetikája, még el is fog hízni a pasid ennyi plusz kalóriától...az biztos jó lesz neki.

"Viszont 50%-ban közösen vásárolunk, 50%-ban én megyek boltba."

Mivel korábban meg azt írtad, hogy kb annyit keresel, mint a rezsitek, így feltételezem, hogy az idézett mondat végéről lemaradt, hogy "az ő pénzéből".

Másrészt meg nehogy már te akard eldönteni, hogy a párod mennyire éhes:D Vegyetek kevesebb felvágottat (mivel azt írtad, hogy 50%-ban te jársz vásárolni, így elég könnyen kivitelezhető még nulla kommunikációval is) és főzz többet egyszerre, mivel értelmes embernél nem a főzés mennyisége határozza meg, hogy mennyit eszik, hanem pont fordítva.