Miért az a normális, hogy összeköltöznek a párok?

Annyira földönkívülinek érzem magam emiatt, de az anyagi okokat (vagy akik gyerekre is vágynak) leszámítva nem látok benne semmi jót. Pedig voltak már pasik, akikért amúgy nagyon odavoltam, szóval nem a közöny miatt gondolom ezt.

Nem azt mondom, hogy csak 100%-ban a jót szabad mutatni magunkból/megélni, de szerintem tény, hogy úgy a legjobb találkozni, ha egyrészt normálisan van ideje a feleknek elkészülni, akár külsőleg, akár mondjuk valami programra, másrészt, ha tényleg egymásra tudtok figyelni, jó hangulatban vagytok, és romantikus az egész.

Nekem abszolút nem hiányzik, hogy örökké itt legyen valaki a nyakamon, akkor is, ha mondjuk hulla fáradt vagyok, rossz kedvem van, egyedül akarok épp lenni, vagy csak a hobbijaimmal szeretnék foglalkozni, edzeni, stb.

Pont ebből tudnak lenni leginkább a problémák, hogy már nincs türelme az embernek pl mindig szépen szólni a másikhoz, folyton "készenlétben" lenni, és így szerintem a tűz is kiveszik sokkal könnyebben, ha sosem vágyakozol úgymond kicsit a másikra.

Persze néha okés nekem az együtt alvás is, vagy mondjuk egy közös hétvége, de annak pl nem látom értelmét, hogy úgy aludjunk együtt, hogy mondjuk reggel kelek 6-kor, meg sietek a munkába, csinálnám a reggeli rutinomat, és akkor még a másikkal is foglalkozni kelljen úgymond.

Más is van így ezzel esetleg?

Egyébként 28 éves nő vagyok. Amúgy jelenleg ez eddig működik nekem egy sráccal, mert ő is szeret egyedül aludni, de nem tudom, mi lesz később. :/