Szerintetek ez a másik fél "kiszolgálása"? Ti megteszitek ezeket a párotoknak?

Ha neked nem okoz ez problémát, szívesen megcsinálod és úgy érzed, kölcsönös a dolog, akkor rendben van, mindenkinek más fér bele, ne idegenek véleményére hagyatkozz.

Én elég fiatal vagyok még, nem éltem még együtt senkivel, szóval saját tapasztalatom nincs, de pont a napokban gondolkodtam el hasonlón anyám esetében. Ő mindig a párja elé rakja a kaját készen, kitálalva, hétközben ő vásárol be egyedül, ha látja, hogy valami elfogyott, amit a párja szokott enni, akkor azonnal már megy is le a boltba, mindig ő megy el a postára a párja cuccaiért/rendeléseiért, vasal neki, főz neki kávét, odarakja elé, amikor mindketten otthonról dolgoztak a covid miatt, akkor mindig anyám volt az, aki délben lement a közeli kifőzdébe kajáért, ekkor még én is otthon laktam, sokszor főztem is, amit egyébként anyám is megevett volna, csak a párja nem, és ő főzni sem tud, tehát igazából miatta kellett lemennie. Ez abban kicsit más, hogy pl. anyám panaszkodik, hogy neki milyen korán kell reggel kelnie, én éppen a múltkor kérdeztem, hogy ha ott lakik 15 percre a munkahelyétől, miért kel fel olyan korán? Amiatt is, hogy a párjának reggelit csomagoljon vagy reggelit készítsen. Vagy sokszor semmi kedve lemenni a boltba és nem is kellene, csak mondjuk nincs otthon sonka, amit a párja reggelire szokott enni, akkor lemegy érte. Meg azt is kötelességének érzi, hogy biztosítson neki kaját, vagy főzzön vagy legyen otthon valami félkész étel, amikor otthon vannak, rendeljen, lemenjen kajáért stb.

Az idősebb korosztálynál szerintem ez még "normális" volt, gondolom anyám is ezt láthatta otthon, van egy rokonunk, aki még ebédnél ki is meri az ételt a férjének (60 év körüliek), mert még azt sem csinálta soha magának... Számomra fiatalként ez már sok lenne, én nem csinálnám ezt.

Amíg kettesben éltünk még lehet aranyos is lett volna ez az egymást kiszolgálósdi. Amióta gyerekeink vannak, azóta örülök, hogy mi nem ebbe szoktunk bele. Mindenki intézi a maga dolgát. Nekem az is tök alap, hogy a kajából mindenki annyit vegyen ki amennyit szeretne, amennyire éhes, olyan arányban ahogy szeretné. Nincs kiporciózva, hogy na fiam neked ez a mai adagod és pont. Így nincs félig csócsált maradék, megtanuljuk a mértéket, stb. Elég nekem két gyereket körül ugrálni... :)

Egyébként végtelenül fura, mert már a 4 éves fiamnak is határozott elképzelése van, hogy mit szeretne felvenni aznap. Nekem végtelenül töketlen, ha egy felnőtt férfinak nekem kell kikészítenem a ruháit. Ha költözés miatt nem találja (pont 3 hónapja költöztünk), akkor megmutatom neki, hogy nézd, ez a te szekrényed, ide pakoltam be minden ruhádat sorban. Utána már csak megismeri, hogy ez a nadrág stóc, az meg a póló...

Az, hogy olykor kedveskedünk egymásnak, szerintem tök alap. Az is, hogy a házimunkát megosztjuk. De ennyire azért nem tolnám túl a dolgot ahogy ti.

Ha nektek ez így jó, hát áldásom rá.

"gyümölcspucolás"

Ezt úgy kell érteni, hogy pl. ha narancsot eszik akkor te pucolod meg neki? :D