Szerintetek ez a másik fél "kiszolgálása"? Ti megteszitek ezeket a párotoknak?

#12! Jó, de akkor minek a kérdés?

Én csak egy dolgot nem értek. Hogy alakul ez ki? Összeköltöztök, ok., nyilván tudod, hol vannak a ruhái. Azt mondod, ismered. Jól hangzik, de egyrészt az elején még nyilván nem ismerted annyira, másrészt, nem lehet úgy ismerni valakit, hogy pontosan tudd, mit akar egy kedd reggel felvenni. Sokszor még én se tudom magamról. Előző este kitalálom, aztán másnap meggondolom. Inkább arról lehet szó, hogy lesz@rja. Ha nem valami alkalomra megy, csak sima hétköznap, akkor legyen időjárásnak megfelelő, oszt' jó van az úgy.

Na, de a kérdésem. Hogy kezdődött? Egy szerda este közölted, hogy Gyula, oda készítettem a székre a ruhádat amit felveszel? Vagy csütörtök reggel 7-kor állt pucéran a szoba közepén és megkérdezted, miben segíthetsz?🤔 Nyilván előtted is volt egy napi rutinja, amibe beletartozott az öltözés is. Hogy változik ez meg?

Nekem odakesziti párom olyan 30 százalékban, és o veszi a ruháimat így leírom:

Nem érdekel a ruha. Tényleg. Ha kell elmegyek megvenni mert különben fázom, de lényegtelen. Amikor megismerkedtünk nekem kabátom se volt mert a kocsiban van fűtés, és sorolhatnám. A motoros ruhazatomon kívül semmi ruha nem érdekelt. O vett nekem ruhát néha odakesziti mit szeretne rajtam látni. Ennyi. Ha akarja odakesziti ha nem akkor nem.

Ilyen szinten biztos hogy nem kényeztetném el. Felnőtt ember, meg tudja magának is oldani.

Az, hogy néha egy teát vagy kávét csinálunk egymásnak, szerintem még normális dolog. De hogy napi szinten a ruháit kikészítsem, meg uzsonnát/reggelit csomagoljak... Tök olyan érzésem lenne, mintha a gyerekemet látnám el, ezenkívül baromi férfiatlan.