Miért ragaszkodnak az emberek a párkapcsolathoz, együttéléshez? Miért nem élvezik a szingli életet?

Én szimplán nem szeretnék egyedül élni. Ha lenne is saját lakásom, szerintem amíg nincs párom, inkább maradnék a szüleimmel, vagy keresnék lakótársat. Szeretem, ha van kihez szólni mikor hazamegyek, szeretem megbeszélni épp mi jár a fejemben.

19 évesen jöttem össze a férjemmel, és nem érzem úgy, hogy most nem élek mellette szabadon. Mondjuk mi mindketten elég lazák vagyunk, nem baszogatjuk egymást, mindenki csinál amit akar. Ő elég kocka, engem ez nem zavar, én sokat járok el a barátaimmal, őt ez nem zavarja. Élünk szépen egymás mellett, közben mindenki intézi a saját kis ügyeit is, szórakozik, pihen, de ha kell, ott vagyunk egymásnak.

Nem akarnék egy évig egyedül élni. Nekem nagyon rossz belegondolni, hogy hazamegyek, aztán sehol senki akihez szólhatnék, konkrétan szomorú. Pedig sok barátom van, sokat vagyok társaságban, szóval nem az van, hogy a férjem az egyetlen aki meghallgat. De mégis, nekem minden nap van igényem társaságra. Még ha csak annyira is, hogy döglünk két külön kanapén, ő játszik, én is elvagyok, órákig nem is szólunk sokszor egymáshoz (vagy ha én próbálkozok, úgysem hallja a fülestől.) Mégis ha akarok valamit, akkor van kinek elmondanom.

Érdekes dolog hogy nem mindenki egyformán bírja az egyedüllétet.

Van egy ismerősöm akik öten vannak testvérek. A csaj Bp-re költözött a családi házból munka miatt. De egész egyszerűen nem tudott egyedül megmaradni az albérletében. Nem bírta hogy csend van körülötte. Ő az olaszos nagycsaládos zsivajhoz van szokva. Haza kellett költöznie, de nagyon gyorsan férjhez is ment 23 évesen.

Másik ismerősöm egyke gyerek. Már az oviban is folyton egyedül játszott (elmondása szerint). Ő meg a csendet szerette maga körül. Simán végig csinálta az egyetemet úgy, hogy sosem volt párkapcsolata, pedig egy művelt, intelligens, okos csaj. Neki meg erre volt igénye.

Az azért megfigyelhető, hogy aki sokáig él egyedül, az hozzászokik és utána már sokkal nehezebben igazodik bárkihez is (főleg ha idősebb).

Az ilyen barátokat le kell építeni.

Nekem amúgy néha hiányzik kapcsolat, de csak bizonyos részei. Jó lenne néha odabújni valakihez, de az nem hiányzik, hogy szexelni kelljen, mert a másik akar. Jó lenne valakivel beszélgetni érdekes dolgokról, de az nem tetszene, hogy nem a saját kis időbeosztásom szerint élek. Úgyhogy ja, ez bonyolult.