Miért ragaszkodnak az emberek a párkapcsolathoz, együttéléshez? Miért nem élvezik a szingli életet?

Voltak már kapcsolataim. Igaz, nem volt fél évnél hosszabb, de ez nem is baj.

Olykor kalandozom vagy összejárok valakivel, kötöttségek nélkül. Ezt nagyon élvezem, hogy azt csinálok, amit akarok, szabad vagyok!

Furcsa, hogy egyes emberek már - már mániákusan ragaszkodnak a szerelemhez, együttéléshez. Képtelenek egyedül élni! Holott, anyagilag is jól meglennének egyedül is!

Mindig mosolyogva hallgatom, amikor mesélik párkapcsolatbam, házasságban élők, hogy milyen rossz nekik, mert állandóan vitáznak, a gyerekekkel nem lehet bírni, soha nincsen nyugta a családtól stb...

Én ezt nagyon szeretem, hogy azt csinálok, amit akarok, senki nem piszkál, nem szól bele az életembe, nem függök másoktól! Nekem ez sosem tetszett, ha volt barátnőm, hogy mindig igazodnom kellett hozzá, függtek tőle, sok időt elvett a szabadidőmből. Úgy éreztem, mintha másodállásban dolgoznék... Tudom, furcsa, de mindig ezt éreztem!

A baráti társaságban szinte mindenkinek van párja. Engem ez nem is zavar, ő dolguk. Meg jól kijövök mindenkinek a párjával is. A legjobb barátommal meg a párjával gyakran összejárunk grillezni, bográcsozni stb... Tehát, nem vagyok nőgyűlölő, mielőtt bárki megvádolna ezzel!

Úgy gondolom, mindenkinek ki kéne próbálnia az egyedüli életet legalább egy évig!

Egyébként nagycsaládban nőttem fel! A nagymamámmal éltem a felnőtt éveimet, míg el nem ment két éve. Vele nagyon szerettem élni, mert egy angyal volt!

Nekem az is nagyon furcsa, hogy valaki alighogy kijön az iskolából, már házasodik. Nem élvezi az életet!

Mondjuk, ilyen embereknél gyakori, hogy később ezt megvannak és megromlik a házasságuk.

Persze, valakiknek sikerül így is boldog életet élniük, de ez a ritkább.