Mennyire van jelen még az igény a nőkben hogy a család melegét " biztosítsák" ?

Az a fajta odaadás, amit te írsz, az hiányzik a nőkből, igen. Mert nem éri meg, a mai világban nem kapunk cserébe semmit és egy igazságtalan, egyenlőtlen helyzetet teremt. Ma már nincs férfi munka egy háztartásban, mindent meg tud csinálni kb a nő, amit nem, ahhoz meg a férfi is szakit hívna. A fizetések kiegyensúlyozottabbak, nincs lényegi különbség ott sem, ha van, akkor meg a férfi úgyis annyira félti a vagyonkáját, hogy külön kasszán vannak.

A férfiak is megváltoztak, nincs bennük se már meg az, hogy ő óvja a családját, biztosítsa számára az anyagi/érzelmi biztonságot.

Ez van. A nők el tudják tartani magukat, lakást vesznek, dolgoznak. Beletanultak a korábbi férfi munkákba, amit fizikailag nem tudnak megoldani, azt anyagi forrásokból megoldják. A férfiak jó része is beletanult a női munkákba amúgy, az én ismeretségi körömben kb minden férfi meg tud főzni, ki tud mosni, el tud pakolni...stb. és ami kifejezetten pozitív, hogy a gyerekekkel is többet törődnek, mint régen. pl. mikor férjem jár a gyerekekért a suliba/oviba, mesélte, hogy mennyi apuka van. Szülőin én is tapasztaltam, hogy minimum a fele apuka.

Szóval igazad van, megváltoztak a nők, de a férfiak is. Nekünk mondjuk nincs ezzel bajunk, hogy együtt biztosítjuk a családnak mind az anyagi, minden az érzelmi biztonságot. Egyikünknek sem derogál főzni, mosni, takarítani, gyerekkel foglalkozni, emellett dolgozni...stb.

Fontos, hogy elérjek valamit a szakmámban, de nem vagyok karrierista. A szeretteimmel nem vagyok rideg, de gondoskodó sem vagyok és nem is leszek soha. Figyelmes igen, gondoskodó semmiképp és azt sem szeretem, ha rólam gondoskodnak. A lágy nőiességtől és a klasszikus nemi szerepektől rosszul vagyok. Képzeld, így is lett olyan férfi, aki engem keresett és kifejezetten örül annak, hogy ilyen vagyok. Neki valahogy nem derogál, hogy ugyanannyit keresek, mint ő és hogy ugyanannyit dolgozunk itthon, hanem teljesen alap.

Szerintem régen rossz, ha a pároknak szükségük van egymásra. Nálam egy jó kapcsolat ott kezdődik, hogy nincs szükségünk egymásra és nem szükségből vagyunk együtt, hanem azért vagyunk együtt, mert szeretjük egymást és együtt akarunk lenni.

" A főzéssel magával semmi bajom, a másra főzéstől olyan... idegen érzés fog el, hogy nem akarok ez az ember lenni, aki másokat gondoz, etet."

Majd gondolj erre ha pl. étterembe mész és rendelsz valamit. Szerencsétlen szakácsoknak, pincéreknek micsoda megalázó lehet téged kiszolgálni?

Az a baj, hogy egyből az ugrik be nektek a gondoskodásról, hogy a gondoskodó fél alárendeltje annak, akiről gondoskodik. Pedig egy család vagy párkapcsolat esetében erről szó sincs.

De ott nincs alárendelés, hisz pénzt kap érte. Ha a szakács rosszul érzi magát, mert főznie kell másoknak, és ezért bért kap, akkor váltson munkát.

Ha nekem valami rossz érzés, és meg kell tennem a páromnak, mert elvárás, akkor nem leszek boldog.

Mondjuk nem tudom, felfogod-e, mert párkapcsolatot egy szolgáltatással állítasz párhuzamba.

Egyébként lehet a párom boldog attól, hogy férfiként gondoskodhat rólam. Akkor ő is nyomja el, ami természetesen benne van, meg én is, és szenvedjünk? Semmi értelme így élni.

Na, akkor én valami kakukktojás lehetek, mert imádok főzni, imádom hogy a kislányom és párom szeretik a főztömet. :)

Itthon vagyok, mert ahogy márciusban jött az online oktatás, egy 10 éves gyerek mellett nem volt más választásom, június közepétől pedig jött a nyári szünet.

A főzést "nem engedem ki a kezeim közül", az az enyém önző módon. :)

Vasalást megintcsak nem, mert drága mulatság lenne ha a ruháinknak nyekk lenne.

Mosogatás, takarítás hajrá, ezer örömmel átadom. (Nyilván szeptembertől ha megyek vissza dolgozni)

De a mosogatást se feltétlenül szeretem átadni, mert nem tud mosogatni, mindig anyjával élt, semmi dolga nem volt, igaz kettőnknek se sokáig lesz már, na de ez más.

Exemnél alapvető volt, a benti dolgok enyémek, kinti övé.

Én nem unatkoztam 160 nm házban, ő sem egy parkszerű udvarban. De otthon voltam, nem dolgoztam.

Én szeretem az "otthon melegét" fenntartani, de nem mindenáron.

Ugyanannyit dolgozunk a párommal mindketten, nem értem miért kéne bármelyikünknek "vezetni a háztartást". (Munkaidőnk és a fizetésünk is nagyjából azonos, akárhonnan nézem egyformán dolgozunk.)

Nem tudom értelmezni ezt, hogy "ha segít a férfi"... most akkor olyan kapcsolatról beszélünk amikor külön élnek a felek? Mert együttélésnél szó sincs arról, hogy "segít", egyszerűen ő is ott él és az ő dolga IS, hogy ne putriban éljünk.

Természetesen amikor épp nem volt munkám és a párom tartott el átmenetileg akkor evidens volt hogy napi szinten tisztára nyalom a házat, sütök valami finomat a páromnak, stb. Ugyanígy ha ő van otthon mikor én dolgozok, akkor ő csinál meg mindent addig. De ha mindketten dolgozunk akkor fel nem fogom, hogy miért csak egyikünknek kéne otthon robotolni. :D

Amúgy is a házimunka és a főzés egész jó bulivá tud válni ha közösen csináljuk, pl együtt főzni az egyik kedvenc programunk.

"De ott nincs alárendelés, hisz pénzt kap érte."

Tehát nem ingyen csinálja, hanem kap érte egy bizonyos ellenértéket, pont mint a ..., várj csak..., megvan, a kapcsolatban. Csak a kapcsolatban nincs számszerűsítve, hogy a főzés 1000 Ft/nap, az hét napra 7000, mellette 3000/hét a takarítás, az összesen 10.000 Ft. Ezt hétvégén a férfi kifizeti, közben átad egy számlát a fűnyírásról (télen a hó eltakarításról, járda tisztán tartásáról...), ami heti 5000 Ft, plusz egy másikat az autó rendben tartásáról, ami szintén 5000 Ft. Szép is lenne.

"Mondjuk nem tudom, felfogod-e, mert párkapcsolatot egy szolgáltatással állítasz párhuzamba."

Egy párkapcsolatban alap dolog, hogy megteszel valamit kettőtökért, vagy akár csak a párodért. Nem azért, mert ő elvárja, nem is azért, mert a környezeted szerint ezt kellene tenned, hanem azért, mert ő is megtesz érted/helyetted valami mást. Tehát ha úgy tetszik kapsz ellenértéket, még ha nem is pénzt. De a kérdést megint félrevittétek. Nem arról van szó, hogy "márpedig a nőnek a konyhában a helye", hanem arról, hogy a gondoskodás mennyire jellemző vagy nem jellemző a mai nőkre.