Mennyire szolgáljátok ki a párotokat a közös élet során? Hol az arany középút? Bőv. lent. 25/L

Összeköltözést tervezgetünk a párommal, viszont az együttélés kapcsán kicsit tartok attól, hogy majd elvárja, hogy én is kiszolgáljam, mint otthon az édesanyja a családot. Az anyósomat előszeretettel ugráltatja a férje, vagyis a párom apja. Konkrétan ilyeneket, hogy keresse meg a zokniját amit felvesz, hozzon neki innivalót az étel mellé, ha mondjuk elmarad az evőeszköz a terítés mellől, akkor hangosan kiabál, hogy hozza neki, csupa olyan dolog, amit nem tudna oldani, de fel nem állna magától. Amúgy nagyon dolgos, kedves, értelmes férfi, viszont ilyen téren nagyon el van kényeztetve. A fiai is ezt látták/szokták meg, bár ők azért jobban kímélik az édesanyjukat. Egyébként a poén, hogy az én családomban is ez volt jellemző, apám elvárta, hogy anyukám kiszolgálja, egy levest képtelen volt magának melegíteni, sőt később tőlünk is elvárta, hogy megebédeltessük. Megfogadtam, hogy én nem fogok így kiszolgálni senkit. Szerintetek ez mennyire helyes hozzáállás? Hol az arany középút?