Mi az oka annak, hogy előítéletesek olyan emberekkel szemben, akinek nem volt szerencséje párkapcsolatot találni?

"Egyikőtök se hallott a szeretetről?"

Belőled is árad a szeretet, látszik :D

Másrészt, bármilyen hihetetlen, egy felnőtt párkapcsolathoz nem elég a szeretet. Kell, alapfeltétel, de nem elég. Persze, kamaszkorban még elég annyi egy kapcsolatnak, hogy pillangós gyomorral kézenfogva fagyiztok, de felnőttként azért más.

Volt már nem 1 kapcsolatom, ahol a szeretet megvolt, mégse működött a dolog, mert mindketten éretlenek voltunk, és nem tudtunk mit kezdeni a kapcsolattal. Magunkat se ismertük annyira, meg hát jó esetben a pároddal máshogy viselkedsz, mint a barátaiddal, családoddal, egy teljesen más jellegű viszony, nem tudod előre, hogy hogy működik, sok nézeteltérés lehet, sok dolgon elcsúszhat, tanulni kell..

Nyilván létezik olyan, hogy valaki az első szerelmével éli le az életét, én nem ítélem el, csak úgy gondolom, nagyobb eséllyel fog működni a dolog hosszú távon, ha az illetőnek van némi tapasztalata.

Én pl magamon is érzem, hogy ég és föld a viselkedésem az első kapcsolatomban, és a mostaniban... nagyon sokat tanultam, és most könnyen tudok kezelni olyan dolgokat, amik régen nem mentek - mert hiába voltak barátaim, volt családom, minden, de ebből NEM tudtam meg, hogy hogyan működik egy párkpcsolat. Honnan is tudnám? Nem álltam ott senki ágya fölött, mikor kettesben maradtak :D Nyilván azt tudtam, hogy a párok megfogják egymás kezét, meg puszit adnak egymásnak, meg csinálnak közös programokat, de ez nem kapcsolat még :D