Folyamatos költözéssel és távkapcsolattal fenn lehet tartani egy normális párkapcsolatot?

A páromnak felajánlották,hogy egy másik városban,de ugyanannál a cégnél valamennyivel több fizetésért dolgozhatna. A két város között elég nagy a távolság,így nem lehetne megoldani,hogy naponta hazajárjon.

Igazából mi már éltünk távkapcsolatban,de akkor nem csak városok,hanem kontinensek választottak el egymástól,három havonta kb 2 hetet volt itthon. Nyilván nem lehet az idők végezetéig csinálni,és a végén nem csak én,hanem már ő sem bírta ezt a fajta életet.

Itt országon belül is költöztünk már munka miatt,de eddig csak én mondtam fel a munkahelyemen,hogy együtt lehessünk. Most van egy stabil,viszonylag jól fizető állásom,amit nem szeretnék itthagyni egy darabig,valamint beiratkoztam egy oktatásra,amit szeptemberben kezdek majd el,és a jelenlegi munkahelyemmel nem ütközik...

Miután hazajött külföldről nagyon nehéz volt megfelelően fizető állást keresni neki,de sikerült,és nagyon örültünk ,annak is,hogy végre együtt lehetünk.

Most megint felvetődött a távkapcsolat,de nagyon nem szeretném,ha külön lennénk,lassan szeretnék családot alapítani,most újra bizonytalanságban érzem magam.

Nyilván örülök neki,hogy elismerik a munkáját,és hogy jobban is keresne,de nem minden áron.

Nem akarom hogy azt érezze,hogy korlátozom,csak egy kicsit kiszámíthatóbb,nyugodtabb életre vágyom.

Szerintetek ez működhet így?

Támogatnom kellene?