Miért hiszik azt sokan, hogy akinek nem volt kapcsolata annak mindent bekell pótolnia, fogalma sincs semmiről, kamasz, tini szintjén áll?

Nekem vannak gyakorlati tapasztalataim arról, hogy milyen az, amikor a párkapcsolatban lévő felek eltérő tapasztalattal rendelkeznek. Kapcsolatromboló.

Volt olyan kapcsolatom, ahol előttem csak egyetlen tini-kapcsolata volt a másiknak. Annak ellenére, hogy intelligens, meglehetősen jó személyiségű volt az illető, a tapasztalatlansága bizony előjött a kapcsolatunkban. Hiába tudta elméletben, hogy minden kapcsolatban vannak kisebb-nagyobb konfliktusok, nehézségek, a gyakorlatban nem tudta kezelni őket.

A mostani páromnál is kiütközött az eltérés. Neki már volt több, hosszabb kapcsolata, de nem élt még együtt senkivel, én meg igen. Amíg össze nem költöztünk, nem is ütköztek ki a problémák. Amióta azonban együtt élünk, nagyon nehezen megy az összecsiszolódás, a hétköznapokkal való megküzdés.

A párkapcsolati téren tapasztalatlan embereknél azt érzem általános problémának, hogy az összecsiszolódás (elengedhetetlen) nehézségeiről azt gondolják kimondva, kimondatlanul, hogy mással talán könnyebb lenne. Akinek meg már van tapasztalata, az már tudja, hogy mindenkivel felmerülnek ezek a nehézségek, gyakran még drasztikusabban.

Pl. a párom épp a minap mondta, hogy mennyire nehéz hozzám hétköznapi dolgokban alkalmazkodni. Nekem meg kimondottan könnyű hozzá, mert sokkal jobban összepasszolunk, mint a volt párommal. De mivel neki nincs még ilyen tapasztalata, nehéznek érzi, én meg, mivel van viszonyítási alapom, könnyűnek.

"Nem naív hanem reális hozzáállás, ha szeretünk valakit akkor magától érthetően kiállunk mellette akkor is, ha rossz napja, ha beteg. Egyszerűen csak kommunikálni kell és egyenesnek kell lenni a másikkal szembe."

Én értem, hogy a te szemszögedből, szerinted ez így működik. Elhiszem, hogy így gondolod, hogy őszintén hiszel ebben.

De azt kell mondjam, a legkevésbé sem reális azt hinni, hogy ez ennyire végtelenül egyszerű. Talán egy szentnek vagy egy szent mártírnak az, de normális esetben a kapcsolatot két önálló, saját akarattal, vágyakkal, célokkal rendelkező ember alakítja. És néha ezek a vágyak ütközni is fognak.

Igen, amit írsz az szép és fontos. És valójában tényleg ezek a kulcs a jó párkapcsolathoz. De ahhoz, hogy ez valóban így tudjon működni a gyakorlatban, mindkét félnek ugyanúgy kell hozzáállni, és ez rendszerint csak jópár hiba elkövetése, megértése, feldolgozása után következik be. És ezeket a hibákat nem minden kapcsolat bírja ki, bármennyire szeretnénk is.

Igyekszem nyitottan olvasni a hozzászólásaid, nem előítéletből véleményt alkotni. De tényleg kísértetiesen hasonlítanak az elképzeléseid ahhoz, ahogy én futottam neki anno az első kapcsolatomnak 19 évesen, és azt kell mondjam, a valóság nagyon más volt, mint az elméleteim.

És igen, 25 éves koromra sikerült annyit dolgozni magamon és a béna vergődéseimen a kapcsolatokban, (nem volt sok, összesen három, ami túljutott a néhány randis "megfogom a kezed" szinten), hogy amikor megérkezett egy érett és hozzám való férfi az életembe, akkor már tudtam, mik a hibák, amiket nem szabad elkövetnem. És ő is tudta, hol rontotta el, mik a személyiségében azok a vonások, amik "veszélyesek". Pár hiba így is becsúszott, de az bele is fér. Így aztán mostmár 8 éve vagyunk együtt békében és tényleg hatékonyan kommunikálva, szeretetben. De ahhoz, hogy itt felismerjem a lehetséges buktatókat, hasra kellett esnem párszor - és úgy vélem, jobb, hogy ezt azelőtt tettem, tettük, hogy egymásra találtunk.

14-es.

Csak az a különbség,hogy te nő vagy... neked bármikor lehet kapcsolatod,ha szeretnéd.

Azonban egy férfinak aki átlagos kinézettel rendelkezik manapság,még huszonévesen sem biztos,hogy van egyáltalán esélye arra,hogy egyetlen nő is szóba áll vele...

Szóval azért hatalmas különbségek vannak női és férfi szinten is...

"Nem lehet, hogy az volt gond, hogy nem is akart összecsiszolódni, mert túl önző volt vagy nem is akart semmilyen komolyat esetleg nem illetettek össze és emiatt voltak nehézségek? Ezek bármilyen embernél megtörténhetnek. Ha volt valakije, ha nem."

Volt olyan is, de volt olyan is, aki tényleg mindennél jobban akarta azt a kapcsolatot. És én is akartam. És mégsem ment. Mert képzeld, ilyen is van. És nagyon ritka, hogy elsőre rögtön rábukkansz arra az emberre, aki akarja is, akivel te is akarod és akivel sikerül is - merthogy ez három nagyon különböző dolog. Minden kapcsolatomba úgy mentem bele, hogy esélyt láttam rá, hogy vele fogok megállapodni. De a szándékok nem feltétlen elegek ahhoz, hogy gyakorlatban sikerüljön, ezt kéne belátnod.

És jó eséllyel, ha az előző három férfival nem jövök össze, hanem egyből kivárok 25 éves koromig, amíg találkoztam azzal, akivel MOST működik minden, akkor valószínűleg vele nem működne. Mert nem lett volna alkalmam megtanulni kezelni a SAJÁT érzelmi hullámzásomat, a SAJÁT belső és külső konfliktusaimat, és azokat a praktikus hétköznapi dolgokat, amik szintén szükségesek a sikerhez. És emiatt elveszítettem volna őt.

# 18: Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy pont a tapasztaltabb fél az, aki jobban küzd a kapcsolatért, míg a tapasztalatlan könnyebben feladná, mert az első kisebb buktatónál azt hiszi, hogy mással ilyen nem lenne. A tapasztaltabb fél pedig tudja, hogy ez "normális" és sokszor már azt is, hogy hogyan lehet kezelni a felmerülő problémákat. Csak hát elég vacak érzés egyedül "dolgozni" a kapcsolatért, megoldani a nehézségeket, vezetgetni a másikat, miközben kölcsönösségre vágyunk...

(Intelligens, empatikus, komoly kapcsolatra vágyó partnerekkel szereztem ilyen tapasztalatokat.)