Miért hiszik azt sokan, hogy akinek nem volt kapcsolata annak mindent bekell pótolnia, fogalma sincs semmiről, kamasz, tini szintjén áll?

Senki nem nézi le azt akinek még nem volt kapcsolata, és lehet az illető egy szuperintelligens ember. Azonban kapcsolatok szempontjából nincsenek gyakorlati tapasztalatai. A tapasztalat egyfajta bölcsességet ad, már persze ha az illető van annyira értelmes, hogy az őt ért élményeken elgondolkodik.

Nincs gyakorlatod kapcsolat kialakításában, fenntartásában,ilyen jellegű konfliktus kezelésben, közös élet kialakításában, szakításban sem.

Nem kell bepótolnia és nem feltétlen áll kamasz vagy tini szintjén.

Lehet komoly, érett és azt is elhiszem, hogy (egy részük) határozott elképzeléssel bír arról, mit szeretne az élettől párkapcsolati szinten.

Amiről viszont fogalmuk sincs, az az, hogy azt hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani. Gondolj bele: akár ha elkezdesz egy új sportot, meg kell tanulnod, hogyan mozogj a pályán, hogy eredményes legyél. Rengeteg kudarc kell ahhoz, hogy otthonosan érezd magad. Eleinte néha kárt okozol magadban vagy másban, mert nem vagy még elég ügyes. Aztán egyre inkább időben tudsz reagálni, észreveszed a helyzeteket és képes vagy intelligensen és időben reagálni.

És előtte se voltál ostoba vagy felszínes vagy általánosságban ügyetlen, egyszerűen egy új terepre kerültél nulla tapasztalattal.

A kapcsolat is így működik. Nem arról van szó, hogy minimum 5 emberrel össze kell jönnöd és kész, különben hülye vagy hozzá. De a személyiségnek is idő és energiabefektetés kell, hogy alkalmas legyen egy tényleg felelős, felnőtt döntésen alapuló párkapcsolatra/együttélésre/házasságra.

Egyetlen egy nővel volt kapcsolatom ( minden értelembem, kapcsolat, szex ,csók). El is vettem feleségül, össz-vissz 11 évig voltunk együtt. Elváltam, és most valóban azt érzem nincsen sok tapasztalatom ilyen téren. Nem mintha bánnám.

Iszont igaz amit te is írsz, például én is monogám vagyok, és eléggé válogatós. És valóban ha olyen emberrel találkozol akivel minden passzol, akkor nincs szükséged semmilyen tapasztalatra. Csak a szerelemre szeretetre.

"A szeretet adja meg a kapcsolat stabilitását nem a tapasztalat."

Ez kedves, de naiv állítás.

A szeretet iszonyatosan fontos. De a szeretet fenn is kell tudni tartani. Akkor is, amikor a másiknak rossz napja van. Akkor is, amikor beteg, akkor is, amikor, csúnya, akkor is, amikor pillanatnyilag semmi szerethetőt nem látsz benne. Mert lesznek ilyen pillanatok. Ha akkor tudsz a szeretet mellett dönteni, az csodás.

Csakhogy ezt nem adják ingyen. Komoly önismeret, konfliktuskezelési képesség és sok egyéb kell hozzá, amire elég nehéz szert tenni egyedül a szobádban ülve.

Egyetlen egy nővel volt kapcsolatom ( minden értelembem, kapcsolat, szex ,csók). El is vettem feleségül, össz-vissz 11 évig voltunk együtt. Elváltam, és most valóban azt érzem nincsen sok tapasztalatom ilyen téren. Nem mintha bánnám.

Iszont igaz amit te is írsz, például én is monogám vagyok, és eléggé válogatós. És valóban ha olyen emberrel találkozol akivel minden passzol, akkor nincs szükséged semmilyen tapasztalatra. Csak a szerelemre szeretetre.

Sokan le szokták szólni, az ide vagy tini, szex kategóriába író lányokat, amikor párkapcsolati problémájuk van. Én hiába tartom magam egy intelligens, érzelmes lánynak magam, 20 évesen lett párkapcsolatom és ugyanazok a problémáim voltak, mint egy 17 éves tinilánynak. Elszorult a gyomrom, amikor nem jött meg időbe. Hiába védekeztünk, mindig ott volt a félsz az agyamba. A párommal is futottam párt kört, mire kialakult a mai állapot. Civakodtunk, marakodtunk, ott lógott a szakítás bárdja a fejünk felett, és néha csak kevesen múlt, hogy nem csapott le. Az a lazaság, bizalom ami köztünk van, az rutinnak köszönhető. Átéltünk dolgokat, mindig új nehézségek jöttek, de átvészeltük. Így a kövi ilyen akadály, már nem volt akadály. De bele kellett rázódni, meg kellett szokni.

Én állítom, hogy 20 évesen párkapcsolatok terén egy tini szintjén álltam. A saját bőrömön tapasztaltam meg. Más dolog beszélni dolgokról és más dolog benne lenni és csinálni. A valódi bölcsességek javát csak a saját tapasztalat adja meg.

"A szeretet adja meg a kapcsolat stabilitását nem a tapasztalat."

Ez kedves, de naiv állítás.

A szeretet iszonyatosan fontos. De a szeretet fenn is kell tudni tartani. Akkor is, amikor a másiknak rossz napja van. Akkor is, amikor beteg, akkor is, amikor, csúnya, akkor is, amikor pillanatnyilag semmi szerethetőt nem látsz benne. Mert lesznek ilyen pillanatok. Ha akkor tudsz a szeretet mellett dönteni, az csodás.

Csakhogy ezt nem adják ingyen. Komoly önismeret, konfliktuskezelési képesség és sok egyéb kell hozzá, amire elég nehéz szert tenni egyedül a szobádban ülve.

Sokan le szokták szólni, az ide vagy tini, szex kategóriába író lányokat, amikor párkapcsolati problémájuk van. Én hiába tartom magam egy intelligens, érzelmes lánynak magam, 20 évesen lett párkapcsolatom és ugyanazok a problémáim voltak, mint egy 17 éves tinilánynak. Elszorult a gyomrom, amikor nem jött meg időbe. Hiába védekeztünk, mindig ott volt a félsz az agyamba. A párommal is futottam párt kört, mire kialakult a mai állapot. Civakodtunk, marakodtunk, ott lógott a szakítás bárdja a fejünk felett, és néha csak kevesen múlt, hogy nem csapott le. Az a lazaság, bizalom ami köztünk van, az rutinnak köszönhető. Átéltünk dolgokat, mindig új nehézségek jöttek, de átvészeltük. Így a kövi ilyen akadály, már nem volt akadály. De bele kellett rázódni, meg kellett szokni.

Én állítom, hogy 20 évesen párkapcsolatok terén egy tini szintjén álltam. A saját bőrömön tapasztaltam meg. Más dolog beszélni dolgokról és más dolog benne lenni és csinálni. A valódi bölcsességek javát csak a saját tapasztalat adja meg.