Gáz ha azért akarok apáca lenni, mert úgyse lesz senkim?

Igazad van, ne változtass semmin, tök jó az "úgyse lesz senkim" hozzáállás. Csak egy kis belátás kellene ahhoz, hogy felfogd: a külső nem minden, viszont a "nem kellek senkinek" hozzáállás csak a zsák sz.rt önti a nyakadba. Arra se figyeltél, amit írtam, hogy akkor még mindig van kb. 22 ember, aki nem bszogat téged, csak hajtogatod a magad kis agyszüleményeit. Most képzeld el, van olyan, aki tényleg deformált, és 100-ból 1-nek ha tetszik, mégse úgy áll hozzá, hogy ő nem kell senkinek, és van is párja. Változtass pl. a mentalitásodon, ne azt sugározd magadból, hogy ronda vagy, és figyeld meg, hogy lesz olyan, aki odamegy hozzád. Ha kikészülsz, az nem az én problémám, és csak magadnak köszönd, mert végtelenített szalagon mantrázod magadnak, hogy ronda vagy. Azt kellene belátnod, hogy a feje tetejére állítva nézd a dolgokat, és ha nem ezt sugárzod magadból, akkor te is találhatsz magadnak valakit. Én megszenvedtem a magamét annak idején, tudom, miről ugatok itt egy ideje, és kibszott nehéz másképp látnod magad, de nem lehetetlen. De ragadj le ennél a gondolkodásmódnál nyugodtan, sőt, alapítsatok egy klubot a hozzád hasonló lányokkal, és tárgyaljátok meg, hogy milyen jó így nektek.

#74: Nem azt feltételezem, másnak se volt könnyebb élete, az unokatesóm férje pl. gyerekkorától kezdve féllábú, na és? Nekem is voltak problémáim, nagyon sokat szenvedtem lelkileg, de meg kell próbálni legyőzni. Nehezebb, de megéri. Könnyebb a mocsokban dagonyázni, és ráfogni arra, hogy bibibí, bezzeg másoknak mennyire könnyű, meg milyen jó az ő életük. Tudod, hány %-nak könnyű valójában az élet vagy az ismerkedés? Rohadtul kevésnek. A kérdés nem az, hogy milyen volt és milyen az életed, hanem az, hogy a múltadra hivatkozva beszarian viselkedsz-e, vagy bátor leszel, és legalább próbálsz tenni valamit azért, hogy jobb legyen neked. Nem nekem, nem a többieknek, hanem NEKED. Én tudom, milyen érzés az, amikor hányni akarsz, ha meglátod magad a tükörben, és a legszívesebben szétloccsantanád a fejed a falon, amikor elfog a szorongás, a magány, éppen elégszer volt ilyenben részem, és nem akartam többé ebben élni. A te döntésed, hogy melyik oldalra állsz, de ahogy telik az idő, egyre nehezebb lesz kilépni abból a posványból, amibe belekényszerítetted magad. Másokra is mondják, hogy "ronda vagy", csak az nem mindegy, hogy ezt az illető magára veszi-e, vagy lerázza magáról, mint kutya a vizet, és tisztában lévén a saját értékeivel tudja, hogy ő nem olyan, mint amilyennek az "ellenségei" tartják.

És akkor konkrétan mi a bajod a külsőddel? Születési rendellenesség, nyúlszáj, torz arc, nagy orr, ferde száj, mégis mi?