Az úgynevezett "magányos férfiak", miért ennyire agresszívek? Lehetséges-e, hogy azért magányos, mert agresszív és sajnáltatja magát?

26-os vagyok ismét.

Biztos van olyan társaság, ahol lehetek önmagam, ebben nem kételkedek, de tekintve a bizalmatlankodó természetemet és hogy nem szeretek társaságokba járni, így akármilyen ismerkedés valószínűsége igencsak a nullához közelít. Meglehetne változni persze - HA akarnék - de nem akarok, mert a mostani helyzetemmel túlságosan is megvagyok elégedve, hogy én bármit is változtassak rajta.

Mielőtt még félreértés lenne ebből, ezt nem azért sorolom fel, mert sajnáltatni akarom magam, vagy mert picsogok egész nap mert nincs senkim vagy akármi. Én csak megpróbáltam magyarázatot adni, miért vagyok ilyen, talán több-kevesebb sikerrel.

23/F

Remek beszéd lett volna a szónoki pódiumon tisztelt kérdező!

Erről egy történet jut eszembe, ami sok mindenre rávilágít.

Van egy 24 éves férfi (kigyúrt, határozott, jóképű), aki minden sikertelen szerencsétlennek azt mondja, hogy azért nincs sikerük a nőknél, mert Nem Tisztelik a Nőket!

Sztori:

Kedves srác(ismerem nem lehet róla rosszat mondani) meghívja a lányt estére egy Pub-ba.

Lány: Fúj te részeges disznó!

Pár órával később

A lány találkozik a kigyúrt sráccal

Lány: Szia, hogy telt a tegnapi napod?

Kigyúrt Béla: Nem nagyon emlékszem, mert úgy beba**tam, hogy összehányva ébredtem egy mosdó padlóján feküdve!

Lány: Hú de izgalmas! Lenne kedved ma meginni velem valamit. Én nem nagyon szoktam inni, szeretném ha megtanítanál rá, mert még sosem voltam részeg!

Ennek az estnek véletlenül pont fűl tanúja voltam, mivel aznap azzal a bizonyos lánnyal volt dolgom(rendes konzervatív lány, még okos is). Ilyenek vagytok ti, kettős mérce, álszentség és fórumokon vitatkoztok tagadjátok a nyilvánvalót!

Amióta csak megfigyelőként vagyok jelen a világban, számtalan az előzőhöz hasonló történetet éltem át, itt ott szemlélve a környezetemet.

Egy óriási különbség van köztem és sok más ember között.

Én elismerem, hogyha lenne lehetőségem, akkor tényleg csak olyannal randiznék aki tetszik nekem külsőre is, mert szépnek találom. Amennyiben párt keresnék akkor a belső tulajdonságok szerint is szűrnék, de elsődleges szűrő a külső. A tapasztalataim szerint a nők is így működnek, ezért tudják őket átverni a helyes férfiak.

Tisztában vagyok vele, hogy a külsőm nem vonzó. Emiatt nem haragszok és ez így tiszta sor. Szeretnek velem beszélgetni a nők, de mint kiderült attól félnek, hogy randira hívnám őket, amikor megtudják, hogy egy sikertelen senki vagyok a csajozás terén. Ezután elkerülnek messzire, egészen addig szívesen látnak.

Közben eszembe jutott, hogy mi volt ami miatt mindig ideges lettem!

Ez a ne aggódj értékes ember vagy, ha nem lenne senkim téged választanálak, álszent szemtől szembe hazudós maszlag. Akik a szemembe mondták, hogy olyan ocsmány vagyok, hogy inkább dögölnék meg azokat tisztelem, azokkal tudok is őszintén mulatni stb.

Itt is olyan embereket hitegettek, akikről azt sem tudjátok, hogy hogyan néznek ki.

Most megy a TLC-n egy ilyen randis műsor a "szerencsétleneknek". Mikor megláttam a műsor szereplőit már láttam, hogy tényleg nem lesz soha senkijük ennyi!

Az a bosszantó, amikor ott hitegetik őket is. Mire jó ez?

Én tudom, hogy ocsmány vagyok egy jót röhögök rajta és kész. Néha elhívok valakit randira, ha érdemesnek találom rá! Ekkor az illető jól elküld a fenébe és a barátaimmal egy jót röhögök rajta.

Itt meg mindenki szeretné kihozni a másikból az állatot a hamis prédikációival.

Engem akkor dühítettek fel igazán amikor egy lány felhívott magához filmet nézni, én beleéltem magam, hogy végre valahára siker, a rokonok is gratuláltak, erre a végén kiderült, hogy csak azt akarta személyesen közölni,hogy biztosan megtalálom majd az igazit, de az nem ő. Inkább küldött volna el a büdös fenébe ő is mint a többiek!

Persze a haveroknak hála azóta is jót röhögnek rajtam, hogy nekem a biztos sex helyett agy keserű kosár jutott!

Ti nem érthetitek ezt, ez egy másfajta élet mint a tietek!

Számunkra a keserűség az édes nektár.

A féktelen düh az mámorító öröm.

Nekünk ez jutott osztályrészül!

Remélem aki eljutott idáig és vette a fáradságot és végigolvasta, az egyúttal Halálra is unta már magát szó szerint! (Főleg a Költőnő, mert egy ideje már gyűlölöm a verseket, hála a költőnőknek.)

Sikerekben Gazdag Boldog Új Esztendőt Kívánok Néktek!

Utóirat:

Ba**tok meg!

hát igen, hiába idézgetek Madáchtól, hogy küzdeni kell, ha ilyenek velem is előfordultak. Úgy vettem észre, hogy keresztülnéznek rajtam az emberek. Most se reagált senki az előbbi több hozzászólásomra :D

azt tessék megérteni, hogy külső segítség nélkül nehéz változni, főleg férfiaknak. A kis szóbeli bíztatások, ahogy az előző is mondta, sokszor már tényleg idegesítőek. Tettel segíteni, meghallgatni, megérteni, tanácsot adni meg kevesen hajlandóak. Pedig én annyi emberen segítettem, akik nálam is rosszabb helyzetben voltak, szóval mindkét oldalról megtapasztaltam a kérdést.

Utolsó: Nem szeretnéd esetleg felkötni magad? Mert nekem az, hogy emberileg értékes vagy abszolút nem jött le, ellenben az igen, hogy egy utolsó nyomorult, szánalmas selejt lennél. Ismerek jó embereket, de komolyan, olyanokat, akik tényleg azok, nem csak annak állítják be magukat és bevallom én nem vagyok közöttük, de az írásod alapján neked sincs sok közöd az ilyenekhez.

Aki itt álszent az te vagy. Beállítod, hogy te normális vagy csak épp ronda és mindenki más dögöljön meg, aki boldogabb, mint te. :-) Gratulálok hozzá. Ha esetleg az öngyilkosság annyira nem tetszik, vonulj önként a zárt osztályra, ott tuti jókat beszélgethetsz a magadfajta elmeháborodottakkal.

Az az álszentség, hogy akinek éppen jól megy a szekér, az osztja az észt, hogy mindenkinek sikerülni fog, ha pozitívan áll majd hozzá, vagy éppen jó kisugárzása lenne stb. Egyáltalán nem biztos a siker!

Sok éves tapasztalat, hogy nincsenek a párválasztás kezdeti szakaszán észérvek és racionalitás.

Nem tudod sokszor megmondani, hogy miért testszik neked az adott valaki, vagy miért nem tetszik egy olyasvalaki, akiről tudod, hogy jó ember és rendes, de mégsem tartod vonzónak.

Vannak olyan emberek akiket ismerek, nagyon rendesek(nem olyanok mint én) és mégis tudom hogy szinte biztosan soha nem lesz senkijük sem a külsejük miatt, azokon nem segíthetsz.

Mindenki csak magán segíthet.

Itt sokan osztják az észt miközben nekik sose voltak ilyen problémáik.

Én bevallom, hogy megérdemlem a sorsomat, régen nagyon nagyképű voltam lenéztem a szerencsétlen balf***-kat.

Kiderült, hogy én is közéjük tartozok.

Megtettem egy pár lépést a cipőjükben és most sajnos enyém a cipőjük.

Láttam, hogy van , hogy hiába vannak emberfeletti erőfeszítéseik, néha még az is kevés, míg másoknak ölükbe hullik a szerencse.

Például tegnapi kérdések között volt egy olyan, hogy miért akarnak vele a lányok sexelni normális randizás nélkül, tényleg vannak ilyenek is.

Itt nem lehet észérvek alapján tanácsokat osztogatni a nagy általánosságokba.

Kivéve azokat a szerencséseket, akiknek csak annyi hibájuk van, hogy kis koszbajszot növesztettek az orruk alá ami nem áll nekik jól, tipikus lúzer 15-16 évesek.

Tanács: fiam koszos a pofád mosd meg! (Ekkor tükörbe néznek és megborotválkoznak.) Innentől sínen lesznek.

Nem mindenkinél ilyen egyszerű!

persze, mkinél már a "recept", de ahhoz az lenne az első h az ember túllásson a saját orrán.

kedves 53-as. nem ismerlek, nem tudom milyen ember vagy, de azt h bunkó vagy és erre még büszke is, sok mindent elárul.

megfigyelések ja...

ha akarom, én is mindenbe a rosszat látom bele, mindenben önigazolást fogok látni és kapni.

Kérdés, h jobb-e egy cinikus megkeseredett kakinak lenni vagy olyan embernek, aki nem attól több, h paraszt másokkal.

A rondaság nem relatív, meg a szépség sem.

Ugyanis vannak az átlag által elfogadott szép emberek.

Nekik mindig van párjuk ilyenek a sármos színészek modellek vagy gyönyörű színésznők stb.