Az úgynevezett "magányos férfiak", miért ennyire agresszívek? Lehetséges-e, hogy azért magányos, mert agresszív és sajnáltatja magát?

én egy kis bátorítás mellett nagyon sokat fejlődtem. Sok dologért a környezetem, sok dologért én voltam a hibás.

Azóta túlléptem a problémákon és kiszabadultam a korlátaim közül. Hogy jobb lett-e minden? Nem. De legalább megpróbáltam, és kitartok addig, míg van erőm újra és újra széttörni korlátaimat, mert mindig megvan a remény a boldogságra. "Ember küzdj, és bízva bízzál!" - ahogy Madách is írja Az ember tragédiájának végén.

22/F

sokszor jósolták ezt nekem, de köszönöm! :)

amúgy egy hete én is írtam ki egy hasonló kérdést, hogy miért sajnáltatja itt magát sok ember ahelyett, hogy változtatna?

A magányba bele lehet őrülni, vagy legalábbis okozhat gondokat. Én például betegesen bizalmatlan voltam másokkal szemben, de nem lettem agresszív. Iszonyatos türelem kellett egy lánynak ahhoz, hogy megnyisson, és bizalmamba avassam. Mondjuk csak barátok voltunk, de évekig nem barátkoztam azelőtt senkivel. Sokat segített.

(Madáchos vagyok)

semmi baj kérdező! :) bár mondjuk egy kis segítséget elfogadnék.

Erről jut eszembe, hogy a segítségkérés egyébként egy komoly lépés egy "problémás" ember számára, mert a probléma felismerése és annak felvállalása segítségkérés formájában az első lépés a megoldás felé. A segítségkérés meg nem a gyengeség, hanem az erősség jele, mert ezzel merjük beismerni korlátainkat. Annak idején ennek a felismerése sokat segített az úton való elindulásban.

(Madáchos)