Ez lenne a NAGY TITOK? (jófiú vs. Rosszfiú)

Lehet megint fogalomzavar van.

Én a szenvedést úgy értettem,hogy udvaroljon egy fiú ne csak az legyen hogy de szép vagy.Mert ez így unalmas,hanem legyen játékos a dolog,keltse fel az érdeklődésem de ne nyomuljon.Én erre gondoltam ,,szenvedés" alatt. AMi nem is igazán szenvedés inkább játék,de mivel izgalmas okozhat fejfájást.

Pont ma írta itt egy saját állítása szerint visszahúzódó lány, hogy ő jobban kedveli a határozott, magabiztos, társaságkedvelő stb. férfiakat, mert hogy ők "felpörgetik az unalmas életét". (Konkrétan ő írta ezt, bár ő arra gondolt, hogy a srác majd ráveszi mindenfélére amit magától nem próbálna ki. Ki tudja ez miért jó neki.) Szóval lehet benne valami. Én speciel nagyon nyugodt és stresszkerülő vagyok, sosem vonzottak a "rosszfiúk", nem tudnék olyan emberrel együtt lenni aki nekem kb. pont az ellentétem.

hééé Ha/Ver?!: Ez azért nagyon nem igaz mindenkire, én utálom a logikátlan, értelmezhetetlen viselkedést és mindenkit aki bután viselkedik. Alárendelt pedig soha nem szerettem lenni, ezért sem jöttem ki jól soha a szüleimmel sem.

Szerintem sok ember egyszerűen semmi ön-és emberismerettel nem rendelkezik, simán csak azt választják ami feltűnőbb, "jobb a reklámja", anélkül hogy bármit is végiggondolnának előtte.

Azt meg amúgy nem értem, aki "jófiú", az miért ne lenne képes hivatalos dolgokat elintézni? Ha magamból indulok ki, nekem sem tartozik éppen a kedvenc elfoglaltságaim közé a hivatalos dolgok intézése, de ha kell, el tudom intézni és szerintem a kevésbé határozott srácok is így lehetnek ezzel. Az meg miért akkora baj, hogy miközben intézi, esetleg kellemetlenül érzi magát és inkább már menne haza? Szerintem azt, hogy két ember egymással hogy jön ki, hogy érzik magukat együtt, az ilyesmik, hogy hogyan viszonyul az ilyen-olyan egyéb dolgokhoz, feladatokhoz, többi emberhez, stb., egyáltalán nem befolyásolják. De persze ez az én véleményem, nekem csak annyi elvárásom van, hogy jól érezzem magamat a másik társaságában, tudjunk beszélgetni érdekes dolgokról, ne csak mindig "Na és milyen napod volt?" típusú beszélgetések legyenek mert azokat nagyon tudom unni, ne legyen idegesítő és buta, legyenek saját hobbijai is hogy ne kelljen azért 24/7 együtt lógni hanem tudjak egyedül is lenni, de nagyjából ennyi. A határozottság, magabiztosság nem elvárás, ha valakivel már jól kijön valaki akkor az ő társaságában úgyis magabiztos lesz, és ez az ami számít szerintem, nem az, hogy amikor nem vagyok ott vagy mások társaságában milyen. És nem hazudok egyáltalán amikor azt mondom, hogy nem hiányzik az életemből a dráma semmilyen szinten. Régen voltak olyan barátnőim akik szerettek drámázni, pont ilyen fiúügyeken is, nem véletlen, hogy ma már nem a barátnőim és nagyon nem is vágyom többé lánybarátokra.

ha már arról esett szó, hogy ki milyen körben mozog én sajnos a "normálisabb" okos, iskolázott csinos, de nem nagyszájú lányokra bukom, ami végzetes nagy hiba!

tapasztalataim szerint az átlagos-rendes lányok a legkétszínűbb kis férgek! hogy miért? vegyünk egy ku*rvás buta kis csajt, odamegyek hozzá, pár perc alatt külső alapján eldönti, hogy oké nem oké, majd kinyögi, hogy hello szia és egyben soha viszontlátásra, vagy éppen beinvitál a mellékhelyiségbe... a rendes-normális-átlagos lány inkább hagyja, hogy udvarolj neki, hogy belefektesd a munkát, mert ki ne szeretné az ingyen törődést, majd alkalom adtán az első jóképű sráct leszo*pja aki 3x1 órányi ismerettség után elhiteti vele rutinból, hogy milyen jó arc és még a horoszkópjuk is egyezik. aztán amikor jön a pofáraesés, hogy a hónapban ő volt az 5. strigula akkor "szomi vagyok" (direkt írtam "szomit") sóhajokkal elújságolja, hogy a férfiak mind csak szexet akarnak...

ahányszor én már hallottam nőtől, hogy "én nem olyan lány vagyok" mert az xy az nagy ku*rva, de ő nem... a rendes lányoktól ments meg Uram engem! a 10 éves pályafutásom alatt a rendes lányok kizárólag megszivattak, persze amelyik tényleg nagy riherongy volt az őszintén tudott beszélni.

a "rendesnek tűnő" lány rá hugyozik a fejemre és azt mondja esik az eső...

Ha annyi millióm lenne, ahány ilyen nagyképű díszköcsögöt (a kérdező szóhasználatával rosszfiút) elküldtem a csudába, már rég a Bahamákon süttetném a hasam. És ettől btw a falat kaparják, hogy valaki megmondja nekik, hogy nem vevő erre a műmájerkedésre.

De: a siránkozás még annyira sem menő.

Sokszor elmondtam már: légy elégedett magaddal, és megtalálod a helyed. A munkában is, magánéletben is. Az meg, hogy néhány ostoba kondi-szoli-műköröm-bermudaháromszögből kimozdulni képtelen szellemóriás nőnek a vagány srác kell, miért érdekel? El akarod magyarázni a négyzetnek, hogy mi a kör? Minek? Nem kell adni annak a véleményére, aki nem számít.

Légy férfi, légy határozott, udvarias. De ne hisztis és nyálas. Arany középút.