Az ilyen 15-16 évesen már tobzódó tinik miért nem keserülik meg majd a 20 éveikben, hogy ittak/cigiztek/szexeltek?

Írta már valaki, de nekem is az jött le, hogy az a kérdező baja, hogy túlságosan is a környezetének, a külvilágnak akar megfelelni.

Ha ez megnyugtat, nekem is olyan dolgokért kell rengeteget dolgoznom ami másoknak alapból megvan. Pl saját otthon, család. De tökmindegy, nem azt nézem, hogy másnak mennyivel van több, vagy másnak mennyivel könnyebb -ez úgyis csak fikció- hanem saját magamért próbálok meg tenni.

Annó engem is csúfoltak, és kiközösítettek a suliban, nem azért, mert rosszul nézek ki, hanem mert az otthoni helyzet katasztrófa volt, ezt valahogy megérezték a többiek, és én lettem a gyenge pont, akin lehet taposni. Ez ment végig, és mindegy volt, hogy mit csináltam.

És akkor mi van? o.o

Igazából, ezek a dolgok csak erőt adtak ahhoz, hogy most ott legyek, ahol. Akik régen kiközösítettek és kínoztak kb a kocsmában ülnek. Maradtak a városban ahol mindíg éltek, apuka anyuka segítségével.

Úgyhogy útálkozás helyett kezdd el inkább azt nézni hogy milyen lehetőségeid vannak, és azokkal próbálj élni.

Mások is ezt teszik.

Arról beszélek, amit én láttam, sajnálom hogy neked nem tetszik. Amúgy én sem voltam könyvmoly, én is feleslegesnek tartottam az iskolapadban elücsörgött időt.

Egyetemen pl kimondottan emlékszem egy srácra, aki az előadások alatt végig az orrát túrta, vagy a tanáron röhögött a haverjaival, vagy bárkin. Vizsgákkal hadilábon állt, de mivel apuka, anyuka ott volt a háttérben, mint szakmabeli, ezért valahogy mégis lediplomázott, és már másnap puccosan feszített facebookon, hogy ő mostmár Doktor. Többiek meg sz*ptak. :D

Nekem amúgy tökmindegy, mivel saját vállalkozást kezdtem, saját gógyiból, úgy hogy senki nem segített, sőt akik körülöttem voltak, még hátráltattak volna.

Én is szívesebben töltöttem az időmet mondjuk a helyi klubban ismerettségeket keresgélve. De utólag, sokan, akik így tettek vagy kibuktak, vagy elmentek "könnyebb" szakra. Aki pedig kibukott, az utólag fogta a fejét, és a haverjai nem sokat tudtak segíteni.

Persze ez az illetőn is múlik, mert ha egy névtelen senki szerez diplomát valószínű hogy névtelen senki is marad diplomával, állás nélkül... ezért kellenek a kapcsolatok.

Csak erre sokan későn jönnek rá.