Az ilyen 15-16 évesen már tobzódó tinik miért nem keserülik meg majd a 20 éveikben, hogy ittak/cigiztek/szexeltek?

Szerintem meg a viselkedés sokkal meghatározóbb. Bemész középsuliba úgy, hogy mondjuk jó pasinak számítasz, aztán nagyképűzöl, hülyeségeket csinálsz/mondasz, és már első benyomásra az van az emberekben rólad, hogy pff ostoba.

Amiket te itt leírtál, meg amilyen életszemléleted van(irigységről nem is beszélve), nem vagyok benne biztos, hogy azért voltál úgymond "sikertelen" ebbe a korban, mert "nem voltál szép".

Nekem ez a véleményem, sajnálom :)

Pontosan. Nem az a kérdés, hogy mi megtennénk-e, hanem hogy neked van-e akaraterőd talpra állni. Ha az árnyékba kuporodsz, és megalázkodsz, akkor ne várd, hogy az élet bírósága kitüntet majd az erkölcsi felsőbbrendűség medáljával. Sokan mondják, hogy valaki vagy szép, vagy okos, de a csúfságból nem következik az, hogy valaki okos lesz, és a szépség miatt sem épít senki majd önbecsülést. Arra nem lehet alapozni, hiszen a szépség elmúlik. Neked nem kellene mást tenned, mint felmérned az értékeid: összeírni a jó és a rossz tulajdonságaid, és megjelölni azokat, amelyeken javítani lehet. Majd kiválasztani 5 életcélt az elkövetkezendő öt évre. Vannak jó tulajdonságaid igen, mint például, hogy nyilván intelligens vagy. De ezeket tudni kell a megfelelő módon kihasználni. Sokszor van nekem is olyan időszakom, amikor úgy érzem, hogy mindenben jobbnak kell lennem másoknál, különben képtelen leszek jó lenni. És utólag mindig felismerem, hogy ez a felnövés nehézségei miatt van. A felnövés senkinek sem megy varázsütésre: bizony a legtöbb embernek kín, még ha az érzéseket, nehézségeket el is bagatellizálja. Én főleg azért szoktam ezt elnyomni, mert a szüleimmel nem igazán jó a kapcsolatom, ritkán is látogatom meg őket. De ettől még egy-egy nehezebb napon hiányzik, hogy nem lehetek gyerek. A gyermekek önző lények, ami nagyon hasznos a gyermekkori fejlődés szempontjából, viszont igen veszélyes méreg a felnőttkorban. Tehát nincs más, fel kell adni az önzőséget és fel kell nőni. Egy felnőtt ember nem a világnak akar megfelelni, mint a gyermekek, hanem saját magának. Szóval ne akarj egy jó testű filmsztár lenni, aki milliókat keres, ha nem erre lett rendeltetve a tested és a lelked. Mindenkinek van valami szerepe, ez már csak ilyen világ. A legtöbb, amit tehetsz, az az, hogy felismered, hogy neked mi az életcélod, és mire lettél rendelve. Jóleső érzéssel tölti el az embert, ha megtett mindent, amit tehetett, és ezáltal mind saját maga, mind a környezete számára jobbá tette az életet. És az, hogy nem testépítőnek születtél, vagy mondjuk nem nézel ki jól izmosan, az nem azt jelenti, hogy el kell hanyagolnod a tested. Ha rendszeres mozgással, gyakorlatokkal karban tartod, akkor jut elégélethez a tested, és ez segíti a lelki békét is. Heti két-háromszor másfél óra futás és torna elég. A lelki fejlődésre is ugyanúgy érdemes koncentrálni: ha megismered a nehézségeid és szépségeid, akkor sokkal könnyebb lesz magadat adni. A magad adni az nem azt jelenti, hogy rázúdítasz mindent mindenkire könnyelműen. Hanem azt adod a másiknak, amit tudod, hogy adnod kell neki. Például a barátnőd iránt is biztosan táplálsz valamiféle gyengéd érzelmeket, tehát Ő is megérdemelné, hogy a szépségeid add neki. Ha ezt megteszed, hidd el, szeretni fog lecsúszottabb pillanataidban is. Csak tudnia kell, hogy lábra akarsz majd állni. Ha elfogadod magad, hidd el, mind a testi, mind a szakmai és mind a magánéleti fejlődés könnyebb és boldogabb lesz számodra.

19/F

+1 előző :)

Én is ismerek jópár embert, aki fokozatosan önmaga lett, ahogy beérett a gondolkodása, és már szépek. Talán én is kellek ahhoz, hogy így lássam, és talán nem is baj az nekik, hogy van, aki egyáltalán nem vonzódik hozzájuk... Lehet, hogy ez a vonzás törvénye működés közben...