Elso szerelem. Beteljesult vagy platoi maradt? Emlekszel meg ra?

Mindenhonnan záporoztak rám az égi jelek, meg isteni ígéretek, hogy Ő az én oldalbordám. (Vagy én az Övé, na mindegy...)Közben Karcsikának engem ígért az Úr, ezt közzé is tette egy ifi alkalmon, amin szerencsére nem voltam ott. Gondoltam, inkább a halál.

Közben a pékboltos kolléganőm próbált matchmakerkedni, bár nem tudom miből gondolta, hogy szerelmes vagyok Belé, de meg kell hagyni, jól beletrafált. Valahogy az történt, hogy szerelmem engem keresett a pékboltban, de csak a kolléganőmet találta ott. ÉS hát izé, elkérte a telefonszámomat. És felhívott, hogy lelkipásztorunk szeretne tőlem kérni egy rajzot (illusztrátorkodtam a terápiás foglalkozásaira). Kérdeztem, hogy milyen rajzot. Hát azt ő nem tudja, csak S.bá nagyon keresett. Mondtam neki, hogy már délelőtt felhívott egy rajz miatt, arról lenne szó? Hát ő nem tudja, csak hogy keresett. Megkérdeztem, akkor most miért is hívott fel, amire nem nagyon tudott felelni, csak hogy azért hívott, mert S.bá keresett, és ő lejött engem megnézni a pékboltban, de nem voltam, viszont elkérte a telefonszámomat, hogy ezt elmondja, de ha már beszéltem S. bá-val akkor jó, akkor semmi. Hát köszi - mondtam neki és nevetve tettem le a kagylót. Anyám ezután felvilágosított, hogy nem szabad ennyire ragaszkodni egy emberhez. És hogy nagyon helyes fiú, de ne ragadjak le ennyire egynél. Inkább bementem a szobámba. Ezután kolléganőm egy másik alkalommal megkérdezte a srácot, miért nem fog meg engem magának. Ezt egy jelenlevő barátnémtól hallottam vissza. A srác csak nevetgélt zavartan és nem válaszolt, csak feltűnően próbált nekem köszöngetni legközelebb.

Aztán csak teltek, múltak a hónapok és eltelt 1 év azután a nyár után és én akkor már gyűlöltem Őt. Sose bocsájtottam meg neki, hogy amikor csak benézett, nem jött többé. És a kutyarugdosás miatt mindent elkövettem, hogy levegőnek nézzem Őt. Egyszer megenyhültem volna. Akkoriban, amikor engem húzott karácsonykor. Vettem neki egy plüss kutyát. Megkérdeztem az Urat, odaadhatom-e neki és úrvacsorán azt az ígét húztam: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a te szívedet, mert abból indul ki minden élet." - és nem adtam neki oda a plüsskutyát soha.

A következő nyáron még egyszer utoljára próbált közel kerülni hozzám. Csibe bölcsis, gyerekvigyázós voltam az evangélizáció alatt és nekiálltam széket pakolni a teremben. Megkérdezte, hogy segíthet-e, mire sötéten rámeredtem, hogy ez meg mit akar 1 év után és megkérdeztem: Minek?

Mint a megvert kutya, vonult a háttérbe, a szemem csupa könny volt, az arcom égett és elfordultam, hogy ne lássa, hogy meghalok, annyira szeretem.

Ekkor zárt le engem örökre. Nem sokkal később feleségül kért egy lányt a gyüliből, akivel szintén nem sikerült neki, majd rövid idő múlva egy másikat kért meg, aki hozzá ment. Tudtam, hogy nem szerelmes és nem boldog, de azt hiszem, igazán belém se volt az. Nem voltam olyan szép, mint az az első lány, az egyetlen akit igazán tudott szeretni.

Szomszédok voltunk két éves korunk óta, és mi valahogy mindig szerelmesek voltunk egymásba, mióta az eszünket tudtuk.

Lehet hogy hihetetlennek hangzik, mert ez elég ritka, de gyakorlatilag 2-3 éves korunktól 16 éves korunkig együtt voltunk.

Azért lett vége, mert ő élsportoló lett, és Kanadában kapott szerződést. Azóta le is telepedett ott.

Időnként gondolok rá, és arra, hogy milyen jó lenne visszaforgatni az időt, hogy minden olyan legyen mint rég.

Facebookon és telefonon még ma is tartjuk a kapcsolatot, és bár kicsi rá az esély, de előfordulhat hogy valamikor, később még bekerül pár közös fejezet az életünk könyvébe.

2004, nyár, Balaton, kemping.

Német fiú a szomszéd sátorból, fekete hajú, kék szemű, magas Adonisz, én 12 éves, göndörhajú pisis.

Szerelem volt első látásra. Legelső nap beleszerettem, 2 hétig kémkedtem utána. Elmentem egy nap 10-szer a kemping végén található wc-ig, persze ezeket az utakat úgy tettem meg, hogy anyukám rúzsát és a legszebb ruhámat felhasználva egy Victoria Secret shown érezve magamat végiglejtettem a budiig vezető úton és vissza. Észrevenni észrevett, de biztos nem értette, mit parádézik ez a 12 éves kislány.

Nem is értem, hogy gondoltam, hogy egy 18-20 körüli fiú észrevesz. De akkor, azon a nyáron éreztem először ilyen plátói szerelmet, kapálózva, hisztizve viseltem a hazafele tartó utat. A kocsi rádiójában szólt Zsédától a Mindhalálig mellettem. Na, ezt kineveztem a közös számunknak és még hónapokig összeszorult a szívem, ha hallottam a rádióban. Otthon pedig megcsináltam az élethű portréját és hetekig nézegettem.

Fura, mert sokszor éreztem fellángolást eddigi rövidke életem során, de a 90%-ára nem emlékszem, vagy nem értem, miért történt. De ez a fiú..na, rá azt mondom, hogy első szerelem. Viszont a legnagyobb cikis dolgokat is akkor követtem el, most már viccesnek tűnnek a próbálkozásaim:)