Valaki jár velem egy cipőben?
Van egy 2 és fél éves kisfiam ,az édesapjával másfél éves korában szétmentünk, rá nem sokra össze jöttem egy mozgássérült férfivel aki jelenleg még szakmát tanul. Édesanyámék házában élek a kisgyermekemmel amiben tudok anyagilag segítek nekik én is és a párom is. A háztartást (főzés, mosás, takarítást stb...) én látom el. A szüleim mégis piszkálnak ha valamit nem csinálok meg (pl.: elfelejtem kivinni a szemetet vagy épp nekik nem tetsző ebédet főzök) főként édesapámra igaz ez. Apám nem tűri el a párom jelenlétét mert mozgássérült (bal kezét alig tudja használni, a bal lábát már 2szer megműtötték) és azt állítja hogy ő tartja el a páromat pedig ez nem igaz mert beszáll ő is a mindennapi betevő árába. Párom beteg... légcső hurutos lett, édesapám egyből elkezdte mondani, hogy biztos fertőző és ,hogy nézzem meg a leleteit nem hogy elkapjam én és a gyermekem. Teljesen ellenzi a kapcsolatunkat és mivel ,hogy ő ellenzi így édesanyám is néha be-beszólogat. Amikor megismerkedtem vele sokszor eltiltottak tőle és én nem tudtam mit tenni mert nem tudunk innen elköltözni... még most sem.
Ha valaki van ilyen helyzetben leírná nekem a történetét? Vagy esetleg tudnátok tanácsot adni hogy éltétek túl ezt a helyzetet?
Köszönettel:19 éves kilátástalan helyzetben lévő anyuka
(Tudom korán szültem,de mindent megteszek azért,hogy nyugodt békés körülményt tudjak teremteni a kisfiamnak)
válasza:Csak megérzés, de lehet, hogy apukád úgy érzi, eddig ő volt a családfő, és a helyére tör a te párod? Érezheti úgy, hogy ő már öregszik, már nem ő az "alfa hím"? (Ráadásul egy fogyatékkal élő taszítja le őt a trónról.)
Anyukád meg nyilván az ő oldalára áll.
Szerintem legyél apukáddal megértő, és éreztesd vele, hogy az ő véleménye, segítsége fontos számotokra (párod is).
Persze lehet, hogy teljesen félreértem a helyzetet...
válasza:Biztos csúnyán fog hangzani, amit írok, pedig hidd el, nem akarlak megbántani, és nincs is számomra semmi kivetnivaló a történetben. Csak azért belegondoltam, hogy apukád reakciója érthető (ezzel nem azt mondom, hogy helyénvaló, csak tényleg valahol meg lehet érteni), mert valószínűleg nem ilyen párt képzelt a kislánya mellé, aki ráadásul a legtöbb ember szemében egy "bajba jutott nő" (ezt sem bántásból írom, én is fiatalon szültem, sokáig egyedül neveltem a fiam), aki mellé az ő logikája szerint nyilván egy minden szempontból erős férfi illene, aki végre a szárnyai alá veszi. Plusz gondolom az sem tetszik neki, hogy az új párod ott "lébecol" az ő házában, így egy számára nem szimpatikus emberhez kell valamennyire alkalmazkodnia.
Én úgy látom, hogy erre a problémára egyetlen megoldás lenne: ha úgy alakul, hogy elég stabil a kapcsolatotok, akkor legyetek együtt, mint egy "igazi" család, elvégre már felnőttek vagytok. Nyilván ez anyagilag sem könnyű, ezt tapasztalatból is tudom, de épp így azt is, hogy amíg a szüleimmel laktam, hiába volt már gyerekem (20 éves voltam, amikor a fiam született), én ott sosem lehettem valódi felnőtt. Egy év után úgy döntöttem, hogy akkor most jött el az ideje annak, hogy külön menjünk a gyerekkel. Piszok nehéz volt anyagilag ezt finanszírozni, nagyon be kellett osztani a pénzt, de egyszerűen erre volt szükség ahhoz, hogy mi ketten a gyerekkel egy önálló család legyünk.
válasza:Megértem, hogy számodra rossz ez a helyzet.
De gondold végig mit élt át édesapád amikor a 15-16 éves lánya bejelentette, hogy babát vár.
Azóta ő és édesanyád gondoskodik rólad és az unokájukról.
Lehet, hogy félnek, hogy lesz még egy "púp" a hátukon.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!