Nagy szerelem tényleg csak 1x van az életben?

A nagy szerelem csak egy fellángolás, illúzió. Nagyon ritka, amikor tartós lesz. Ne keresd őt mindenkiben, hanem lépj túl rajta.

Majd találkozol valakivel, aki iránt nem csak lángoló szerelmet érzel, hanem szeretet. Ez sokkal jobb alap egy házassághoz.

Jézusom. Kérlek, az ilyen befásult vénlányokra, mint az első, ne hallgass.

A szerelem nem egy illúzió, a titka annyi, hogy a fenntartásához sok-sok odafigyelés és törődés kell. Viszont a langyos, baráti szeretetből sosem lesz igazi boldog házasság - tartós lehet, mert a felek érdektelenségben, baráti szeretetben élnek egymás mellett, nincs min vitatkozniuk - de boldog, igazán boldog sosem lesz. A normális módja a dolgoknak az, ha beleszeretsz valakibe, és ebből a "lángolásból" alakul ki a mélyebb, sokkal odaadóbb szeretet, szerelem. Azt azonban ne várd, hogy abból, ami eleve langyos, valaha is lesz valami.

Kérdező: nem igaz.

A legtöbb ember minden párjába "nagyon szerelmes", mindegyik lehetne a NAGY Ő. Az, hogy végül is melyikőjük lesz az, mindkettejükön múlik!

Ehhez már nem csak kémiára van szükség, hanem hasonló személyiségekre is. Meg kell érteni a másikat, alkalmazkodni egymáshoz, röviden: kompromisszumokat kell kötni ahhoz, hogy egy életen át együtt lehessetek. Ha erre bármelyik fél nem képes, akkor az a kapcsolat halott.

A te bajod az, hogy nem vagy képes elengedni ezt a férfit, nem vagy képes belátni, hogy ha valamilyen ok miatt szétmentetek, akkor nem ő az igazi. Én azt tanácsolnám neked, hogy gondolkodj el rajta, akár írd is fel a hibáit, a szakítás okait, így talán könnyebben túllendülhetsz rajta.

Amíg ő jár az eszedben, ilyen apróságokon is, mint a cukor a csészében, addig ESÉLYED sincs mást szeretni!

Nem csak egyszer. Attól függ hány olyan emberrel futsz össze életed során aki képes ezt az érzést kiváltani belőled.

Én kétszer voltam iszonyatosan szerelmes ( az elsőnél azt hittem még egy ilyen nem lesz...a másodiknál azt mondtam, hogy sokkal jobban szeretem mint az előző szerelmem)

Persze így visszagondolva egyiket sem szerettem jobban a másiknál...más volt mind2 és mindkettőnél elment a józan eszem :)

Nos, csak arról tudok mesélni, amit én tapasztalok.

Nekem a NAGY SZERELEM attól lett nagy, hogy igazi mély SZERETET van mögötte (erre a 2! feltételre lehet alapozni a házasságot. Ez nem ilyen egytényezős dolog.). Ettől ez bármilyen szerelemnél nagyobb, értékesebb, így azok a fellángolások kb. eltörpülnek mellette, amiben a fiúval totál nem illettünk össze, maximum 'szerelmesek' voltunk.

Szerintem megeshet, hogy az ember életében több ilyen is van, ugyanakkor - ha nem a szerelembe vagy szerelmes, hanem az adott férfiba - minden kapcsolat és szerelem más, mert ezt a két fél határozza meg. Így, ha tényleg jó kapcsolat, akkor nem lehet ugyanolyan, mint az előzőek voltak.

Technikailag viszont úgy gondolom, ha tényleg a másik felem lenne az illető, nem mentünk volna szét. + Ha tényleg Ő az, akkor nála jobb nem is jöhet, ezért nem is hagyom nyitva a hátsó ajtót egy esetleges másik nagy szerelemnek.

Egyszóval: lehet több nagy szerelme az embernek, ha az elsőt elbaltázza, de jó esetben másmilyen lesz a kapcsolat, mint az előző volt. Meg persze az is előfordul, hogy az ember - miután végelett a nagy szerelmes kapcsolatnak - , egyszerűen soha többé nem talál olyat, akivel ugyanezt(azaz ennél jobbat) átélhet.

6 hónap?:D

Na ne aggódj, az szinte semmi idő a szakítás feldolgozására :) Nekem egy 2 éves kapcsolat után szintén 2 év kellett, mire ismét szerelmes tudtam lenni...

Tényleg ne aggódj, minden rendben van veled.

Nem feltétlenül. Persze van olyan, aki csak egyszer éli át, van olyan, aki többször is és olyan is van, aki egyszer sem. Attól is sok függ, hogy egy csalódás után hajlandó vagy-e lehetőséget adni még a szerelemnek. Ugyanolyan nem lesz még egy, mert minden szerelem más, de ugyanolyan intenzitású és ugyanolyan mélységű még lehet.

Az én férjem nem az első szerelmem, az első nagy csalódással ért véget, pedig "halálosan" szerettem és akkor biztosan tudtam: soha nem fogok többé szeretni. Aztán nem így lett, megismerkedtem a második nagy szerelmemmel és vele már harmonikusan működik a kapcsolatunk, kölcsönös szerelemben, szeretetben.

Persze, gondolok az első szerelmemre is, hiszen az életem fontos része volt és szinte baráti viszonyban maradtunk a szakítás után, néha beszélünk pár szót e-mail-ben, megköszöntjük egymást névnapon, szülinapon, stb. De már párként nem kellene, tudom, nem illettünk össze és már a szerelem egy szikráját sem érzem az irányában. Olyan, mint egy régi, jó ismerős, akivel sok mindent átéltünk.