Hogy gyurjam ki magam, most mégis?! NEM BIIIIIIROM!

Most ez tulajdonkeppen csak a csajozasrol szol?? Mert akkor teljesen rossz nyomon jarsz!!

Az ismerkedes es baratnoszerzes alapvetoen a szemelyisegen mulik, maskulonben hogy magyarazod azt, hogy egy rakas kover, sovany, atlagos, alacsony, vagy akarmilyen testalkatu - de semmikepp sem kigyurt - fiunak is van baratnoje?!

Ott van mindjart peldanak Sebeok Janos: nem egy klasszikus ferfiszepseg, megis van elettarsa...

Szerintem elobb a szemelyisegeden dolgozgass kicsit, rakj rendet a fejedben, aztan johet a tobbi is!

Tovabbra is javaslom, hogy gyakorolj egy kis onironiat es ne vedd sajat magad tul komolyan, ne feszulj be ennyire, mert ugy tenyleg sz*r az elet, ha folyamatosan gorcsbe vagy randulva!

Ja es kicsit kevesbe legyel lekezelo es becsmerlo masokkal, mert azt altalaban nem szeretik az emberek...

Kédező!!

Már sokan leírták előttem, de én is azt tudom neked mondani, h nyugodtan menj le a terembe edzeni. Akik ott vannak kigyúrtak sem így születtek, ők is megszenvedtek azért hogy úgy nézzenek ki. Én is olyan alkattal kezdtem mint te. Sőt, még vékonyabb voltam 58 kilósan kezdtem el edzeni. Senki nem röhögött ki, és senki nem nézett h mi akar itt egy vézna gyerek. Nekem rengeteg tanácsot adtak ott a "nagyok". Megfogadtam őket. Most majdnem 70 kiló vagyok.

Még annyit, hogy ha már egy ideje edzel, és látod is a fejlődést, másképp fogod majd fel ezeket a dolgokat, a fájdalmat, a szenvedést. Azt fogod mondani h megérte. Magabiztosabb is leszel egy kicsit (nem beképzelt!!) Nálam legalábbis így volt.

Szóval, irány edzeni!!!

Szívesen elmondanám a véleményem, de csak provokálsz...

A "nem merek gyúrni" témához csak annyit, hogy én idén voltam gyúrni egy 45-50 kilós kissráccal is meg egy 130 kilós sráccal is (ugyan olyan magasak voltak kb) és egyikre sem nézett rá egyáltalán senki. Nem hogy csúnyán, hanem egyáltalán.

Talán normális helyre kell járni?