Anyagilag, mivel és hogyan biztosítod be magad és a gyermeked, ha egyedül kell majd nevelned őt?

Van életbiztosításunk, szóval ha megtörténne az elképzelhetetlen, akkor anyagilag nem lennénk annyira rottyon. Csak érzelmileg, de hát ez amúgy is így lenne.

Ha csak simán lelépne a titkárnővel, és azért kellene egyedül nevelni a gyerekeket, akkor meg alap, hogy olyan gyerektartást fizet- a saját gyerekeinek! Nem nekem!- amiből nem szűkölködünk. Vagy akkor minimum osztott felügyelet, és így a költségek felét is ő fedezi.

Illetve anyagilag úgy biztosítottam magam, hogy eleve csakis házasságba szültem a gyerekeket, házassági szerződéssel, illetve az egyszerűség kedvéért minden ingó és ingatlan vagyonunkat a házasságkötés után szereztük, így az esetleges vagyoni különbség ellenére sem lesz egyikünk sem földönfutó, ha netalán elválnánk, hiszen minden igazságosan osztódik, ahogyan mi arról előre megegyeztünk. A gyerekek jövője meg biztosított, mindkettőnek van egy lakás, amit perpill albérletbe kiadunk, szóval amellett, hogy passzív jövedelmen is tudunk osztozni (mert a lakások még nyilván a mi nevünkön vannak, a gyerekek még nagyon kicsik), azon sem kell aggódnom, hogy a lányok jövőjét hogyan egyengessük.

Egyébiránt meg van megtakarításom, nem sok, de havonta egy keveset mindig utalok egy külön számlára, hogy legyen, és folyamatosan keresem a lehetőségeket a szakmai és egyéb továbbfejlődésre. Nyelveket tanulok, tréningekre járok, nem félek irányt váltani a munkahelyen sem, stb. Van cél, van ambíció, és ezért igyekszem tenni is, hogy a saját bevételem is olyan legyen, ami elegendő egy jó életszínvonalhoz. Vagy legalább a biztonságos és stabil körülmények megteremtéséhez, akármit is hozzon az élet.

Akkor vállaltam gyereket, amikor már volt elegendő vagyon mögöttem/mögöttünk. 30 évesen, nem hamarabb. És évekig dolgoztunk külföldön ezért. Mellette tanultam.

Most ha bármi miatt elválnánk, a vagyonunk feléből tudnék venni egy kis lakást magamnak meg a gyerekeknek.

9 vagyok.

10 és az se feltétlen szükséges, hogy németül beszéljen az ember...én épp csak makogtam valami, aztán évek óta kinn buszozom, kinn élek 1 éve és már perfekt beszélek németül. Lányom is hamar megtanulta a suliban.

(Annyival könyebb, hogy amúgy is határ mellett születtem).

Én Magyarországon pl teherautóztam, csináltam egy kis takarító vállalkozást (persze szerencse is kell hozzá), tanultam is 2 évet egyetemen, de beteg lettem és abba hagytam.

Előtte is volt már megtakarításom, 2 munka plusz néha itt ott vállaltam valamit, pl kutyára vigyáztam, olyan albérletbe mentem, ahol olcsóbban laktam...ezért cserébe pluszba az ott lévő lovakat etettem, engedtem ki-be.

Gyereket is úgy vállaltam, hogy tudtam hogy a felügyeletben lesz segítségem és ha velem valami lesz, akkor van aki felnevelje.

Biztosításom is van.

A vállalkozásnál pl nagyot kockáztattam...tudtam hogy bukhatom és utanna nehéz lesz rendbe jönni, de szerencse azóta is megvan és működik. Buszozni is 4 órásba járok.

Apja abszolút nem foglalkozik vele és neki már volt egy lánya, aki akkor 13 volt és szintén velem maradt.

Van a, b, c tervem mindig.

Úgy sose vállaltam volna, hogy nem vagyok biztosítva amennyire lehet. Alapból gondoltam arra, hogy mi lesz ha...egyedül maradok, meghal az apja, stb...

Volt párom pl meghalt 36 évesen (nem az apja és 6 évig voltunk együtt).

Most is a családi és a gyerektartás a lányom számlájára megy, hogy ha valami becsszik, akkor is pl tovább tudjon tanulni, ha akar.

Sztm egy nő, akármilyen apa/ férfi is van mellette, elsősorban "magának szül".

Most meg is örülnék, ha a pénz/ megélhetés miatt rossz kapcsolatban kéne lennem.

N 32

Te el szoktad olvasni amiket linkelsz?

"A Fidesz, a Megafon és a kormányközeli média egy ponton azt is elkezdte hangoztatni - mint a Lakmuszon megírtuk, minden alap nélkül -, hogy brüsszeli politikusok a kötelező európai sorkatonaság bevezetését fontolgatják."

vs

"Különösen most, hogy az EU egységes, minden tagállam részére kötelező sorkatonaságot akar és bunkereket meg óvóhelyeket listáznak külföldön."

A kérdésre válaszolva, ezt nem tőlünk kell megkérdezni. Nekem totál mindegy hogy a férjed neked adja-e a lakását vagy nem. Ezt tőle kéne megkérdezni, vagyis kellett volna még gyerek előtt. (Szerintem ugyan nevetséges ilyet kérni, ennyi erővel ha anyagilag nem bírnád a gyereket, akkor inkább nevelje az apja.) Életbiztosítást lehet kötni ha az apa hajlandó fizetni a díját. Nekünk pl az van, meg baleset biztosítás. És igyekeztem olyan apát választani a gyereknek akit sem sittre vágni nem fognak (wtf), sem lelépni nem fog. A lakását nem lenne pofám elkunyizni a gyerekre hivatkozva, meg nem is adná. Ha mi elválnánk valaha akkor úgyis váltott felügyelet lenne, szóval akkor is kéne laknia valahol amikor az apjával van. Szóval passz, ha már ilyen szar helyzetben lennék, akkor kivennék egy szobát, arra csak futja.

Igazából ha egy apa szereti a gyerekét és megteheti, akkor amúgy is gondoskodni akarna róla ilyen formában is, vagyis nem hagyná hogy csak rád háruljanak az anyagi terhek. Ha meg szar apa, akkor pont nem érdekli az ügy, és egy forinttal sem ad majd többet a kötelezőnél, kérhetsz vagy gondolhatsz te bármit.

#16

Látod, ahol én élek, ott ez sem kérdés. Le sem merem írni, hogy mennyit kapok két gyerekre állam bácsitól, de maradjunk annyiban, hogy egy fizetésnek megfelel. Fel sem merül, hogy nem kapsz annyit, hogy egy albérletet ki tudj venni. Oké, nem a nagyvárosban a puccos környéken, de az fix, hogy gyerekkel nem kerülsz utcára. Igazából teljesen mindegy, hogy az apa mit akar. Barátnőm az államtól kapja a gyerektartást is, az apán meg majd behajtják, ha van miből. De a család megkapja azt, ami jár.