Miért van az, hogy a férfiak párkapcsolati/szexuális traumáival sokkal kevésbé empatikus a társadalom (nagy része)?

Sehol nem írtam, hogy nőktől várom azt, hogy társadalmi változások legyenek a férfiakat illetően.

Nem beszéltem sehol aktivistákról vagy hivatalos szervekről, csupán "nemhivatalos" jelenségekről.

Nagyon nagyra vannak egyesek, hogy a nők "összeültek" és megoldják a problémáikat, de valójában a nők nagy részének nincs ehhez közük, csak élvezik a mások által elért változásokat (amiket amúgy a férfiaknak egy bizonyos jámbor beállítottságú, empatikus, értelmes, de mégis határozott rétege nélkül soha nem sikerült volna elérni).

Ez ugyanaz a szint, mint amikor a férfiak a saját felsőbbrendűségüket azzal akarják bizonyítani, hogy más férfiak miket találtak fel, vagy, hogy a férfiaknak köszönhető az infrastruktúra.

Nem várom semmilyen problémám megoldását a nőktől, nagyon kevés problémámat oldották meg nők az életemben, ellen én nőknek annál többet.

A nőket érő erőszak elleni küzdelembe én teljes mértékben beleálltam.

Én felfogom a számokat, és nem tartom széles körű jelenségnek a "hamis vádakat", amiken annyian fennakadnak, mivel tudom, hogy az előfordulásuk 10% alatti, ellenben a nemi erőszakok nagyobbik részét még mindig nem jelentik.

Így ez nem egy olyan probléma, ami ellen küzdelmet kell folytatni.

Felfogom azt is, hogy mi számít beleegyezésnek és mi nem, nem magyarázkodok soha a férfiak oldalán és nem gondolom, hogy létezik amolyan szürke zóna.

Maximum jogilag létezik, de morálisan nem.

Ha látok értetlen, soviniszta, gusztustalan férfiakat megnyilvánulni, akkor szívesen kiosztom őket, akár élőben, akár neten.

Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy erre lehetőségem van, akkor szívesen le is szedem őket nőről erővel.

Láttam a saját szememmel több esetet is, amikor a nőt a saját társa bántalmazta és a rendőrséggel nem ment semmire.

Segítettem is ilyen nőnek elcuccolni a párjától, mert egyedül még az se volt megoldható, hogy elhúzzon onnan, mert a faszija fizikailag akadályozta.

Mindig kiállok bántalmazott nők mellett, és nem kérdőjelezem meg őket.

Nagyon messzire kell mennie a nő hiteltelenségének, hogy én megkérdőjelezzem a traumáját.

Semmilyen férfiak melletti aktivista tevékenységet nem várok feministáktól, csupán jól esne, ha visszakapnám nagyjából ugyanazt a hozzáállást, amit én adok a nőknek.

Nem pedig azt, hogy ha elmondom a történetem arról, hogyan bántott a saját párom, akkor megpróbálják valahogy kihozni a dologból, hogy biztos én hergeltem valahogy ki belőle, vagy biztos elhallgatok valamit, biztos amúgy kölcsönösen bántottuk egymást, sőt, inkább én bántottam és ő tőlem ment már így tönkre, hogy visítva hisztizzen és pofozkodjon.

Vagy, ha szexuális erőszak ér, akkor ne az legyen az automatikus program, hogy gyengének nyilvánítanak, kevésbé FÉRFINAK, és azon megy a filózás, hogy vajon milyen bennem rejlő oka van annak, hogy egy ilyen támadó pont engem nézett ki (ha nő kap ilyen beszólást, akkor a feministák meg akarják lincselni, akitől ez származik, vagy akár cancel-ezik, ha olyan a kontextus és a személy).

Sok nő (pláne feminista beállítottságú) úgy van a dologgal, hogy mindenképp a nőnek akar igazat adni, ez az első cél.

De ez nem másmilyen erkölcsi szempontból, mint amikor bántalmazott nőktől kérdezgetik férfiak, hogy vajon mivel hergelték fel a férfit, vagy a klasszikus, hogy miért jött össze ilyennel (miért nem a barátzónájából választott egy ronda csávót, mert akkor nyilván semmi baj nem lenne), miért nem hagyta el időben, így csak "zsák foltját".

A feminizmus egyébként rég nem a jogi egyenlőség eléréséről szól, hanem társadalmi mozgalom, ezt csak megjegyezném.

Ha valaki visszás hozzáállásra, egyenlőtlenségekre hívja fel a figyelmet, akkor érdekes mód rögtön az jön, hogy ez csak egy jogi mozgalom.

Másrészt pedig, ha ők érzéketlenek férfi áldozatok felé, akkor hogyan várhatják el azzal a jól ismert szenvedéllyel a férfiaktól, hogy érzékenyek legyenek az őket ért bántalmakra, és úgy álljanak hozzá a nőkhöz, ahogy ők azt szeretnék?

Ne mondjátok, hogy sehogy, mert ha a férfiak közül senki nem tenné ezt meg, akkor soha nem értek volna el semmilyen változást.

Az, hogy több nőt ér párkapcsolaton belüli erőszak, és nemi erőszak is, nem indok arra, hogy másképp álljanak ahhoz, amikor férfi az áldozat, ez csak sima álszentség.

Az alapvetően nőknek szánt ismeretterjesztő anyagok rendszeresen belemennek a bántalmazás pszichológiájába, az intő jelek ismertetésébe, a kitekert módszerekbe, ahogy a bántalmazók leépítik lelkileg az áldozatot. Kicsi logikával rá lehet jönni, hogy ez nem nemi kérdés, így fordított nemekkel pont ugyanezek a dolgok állnak a dolog mögött.

Ahogy a szexuális erőszak is pont úgy traumatizálja a férfit, és pont annyira hibás az áldozat, mint nők esetében.

29

A prostitúciót kár idekeverni, az megint csak egy kemény téma, és egyáltalán nem arról szól, hogy a nő csak úgy gondol egyet, és mivel "0 tartása van", vagy épp "szeret baxni", de az "igazi" munka büdös, viszont a pénzt szereti, ezért elmegy prostinak, de a férfiakban van annyi becsület, hogy ezt nem teszik meg.

A nők ellen felhozni, hogy köztük több a prosti, csak ebben az esetben lenne értelme, ha így működne.

De nem így működik.

A nők "haszonleséséről" illene valami forrást mutatni.

A tények egyelőre úgy szólnak, hogy a nők többsége dolgozik felnőtt korában, nincs nagy különbség a férfiak és a nők foglalkoztatottságában, tehát a nők túlnyomó része a fejlett világban nem kitartott.

Az átlag háztartás nem úgy néz ki, hogy a nő a férfi pénzén csüng.

Tehát általános társadalmi jelenségként ez nem értelmezhető az "aranyásás".

Ellenben a férfiak erőszakossága igen, mivel minden 4. nőt vagy megerőszakoltak vagy legalább megpróbálták megerőszakolni.

Az sem igaz, hogy A (!) nők a lelki terror nagymesterei.

[link]

Itt van adat, nagyjából ugyanannyi nő szenved el érzelmi bántalmazást, mint férfi.

Szóval a lelki terrornak maguk az EMBEREK a nagymesterei.

Ellenben ott van az adat, hogy sok férfi elszenved fizikai bántalmazást is, de való igaz, hogy nők ennek gyakrabban esnek áldozatául.

A fizikai bántalmazás tényében nincs olyan ordító különbség a nemek között, de a bántalmazás következményeiben viszont van.

Nő gyakrabban szerez maradandó sérülést, és sokkal gyakrabban végződik a dolog halállal. Ez nagy probléma, itt már aránytalanság van.

Amikor arról hallunk, hogy "szerelemféltésből" megöltek valakit, vagy le lett mészárolva az ex által a komplett család, akkor szinte minden esetben férfi az elkövető.

Ahogy a gyerekeket ért szexuális bántalmazásokat is 98%-ban férfiak követnek el és nagyobb arányban kislány az áldozat.

Szóval sajnos itt van egy részben általánosítható probléma az erőszak nemi jellegzetességével.

De a probléma nem kizárólagos.

És a gyakoriság semmivel nem indokolja azt, hogy ne legyen a férfi áldozatok felé ugyanaz az empátia.

Még mindig visszásnak tartom azt, hogy érzékenyítenek a téma felé, felszólalnak, milyen sebeket tud okozni a bántalmazás, erőszak, de csak addig működik ez, ameddig az áldozat NŐ.

32

Előfordult mindkettő.

Bár a megkísérelt nemi erőszak tekintetében inkább online, mert azt élőben nem nagyon mondtam el senkinek, csak olyan embereknek, akikben bízom, és ők nem így reagáltak.

De a párkapcsolatomra élőben is kaptam undorító reakciókat, férfiaktól és nőktől is.

De kaptam persze normálisakat is.

Amúgy az első oldalon ez a sor mindent elárul:

"Mert nagyságrendekkel több a nők ellen elkövetett erőszakok száma. "

Szóval, valakinek ez a válasz a kérdésre, hogy ha férfi elszenved ilyesfajta traumát, akkor miért kap kevesebb empátiát.

38

Te se ütöd meg a normalitás szintjét.