Az baj, ha valaki csak gyerektelen párt tudna maga mellé elfogadni?

Dehogy baj, sőt az a normális, ha egy férfi és egy nő 0-ról kezdi az ismerkedést, és nem egy előző valaki legutolsó „játékmentésétől”. Ez a mozaikcsalád életfelfogás csak rekurrens problémákkal jár, ami minden esetben kimondott / ki nem mondott degradáló szerepet tölt be a kapcsolatot alkotó személyek életében.

Na de ha már csak abból is indulunk ki, hogy a leendő kapcsolat legalább egyik fele sorsdöntő és egyben rendkívül elhibázott döntést hozott életében, akkor az hadd legyen már intő jel!

Nekem nincs gyerekem, és nem akarok gyerekes pasival ismerkedni. Fordított nemeknél sem tartom bajnak.

Amin kicsin felszalad a szemöldököm, az az, amikor kifejtik, hogy mert akkor nekik kéne eltartani idegen gyereket... ez sokat elmond, mondjuk hogy olyan környezetben nőtt fel, ami tele van életképtelen nőkkel, vagy ha kicsit "meglököd", elindul az incelség útján.

#11! Pontosan. Nemsokára szülök. Se gyerekes, se gyerektelen párt nem szeretnék, de ha ez egyszer változna, tuti, nem kéne olyan, aki valami hősként tekint magára, mert hajlandó elfogadni a gyerekemet. Eleve csak olyan pasik léteznek számomra, akinek az a természetes, hogy a gyerekemmel együtt vagyok egy egész.

#1

#15, „Na pl aki a játékmentés kifejezést használja, arról tudod, hogy hatalmas lúzer.”

Ennyire betalált a hasonlat? Már megérte használni. 😅

Számomra nem baj, mindenki azzal ismerkedik, akivel akart.

Miért akarnék olyan személlyel párkapcsolatot, aki bármi miatt nem az esetem? Azért, mert a közvélemény úgy gondolja? Én akarok együtt élni vele, nem mások, így a döntés és következmény is az enyém.

A történelem során mindig is gyakori volt, hogy háborúk, betegségek, szülési szövődmények miatt elveszítették házastársukat az emberek, és már csak a gyerekekre tekintettel is újraházasodtak. Ugyanemiatt az örökbefogadás is gyakori volt, mivel nem volt intézményesített árvaellátás.

Mindenkinek a saját korlátaival kell tisztában lennie a döntései előtt.