Hátrány, vagy elöny az ha,százszázalékban passzoltok, a párototokhoz?

Tényleg olyasmi nem létezik és nem is fog, hogy tökéletesen mint a puzzle egymáshoz illettek, maximum csak abban a hazugságban élsz/éltek a pároddal és amikor lehull a rózsaszín szemüveg akkor jössz rá, hogy hamisság volt az egész. Egyébként mégha össze is illettek hosszabb kapcsolatban az akkor sem jelenti azt, hogy nem fog megváltozni a helyzet hiszen az ember egész életében fejlődik! Továbbá nem előny egyáltalán, hogy inkább olyanok vagytok mint két testvér, vagy két jó barát sem az hogy példának okáért mindketten makacsok vagytok, hirtelen haragúak. Sokkal jobb az ha az egyik a nyugodtabb személyiségű és a másik miatta lenyugszik.

Vagy akár sokkal érdekesebb ha tanulhattok egymástól dolgokat az életről, az alkalmazkodásról mintha unalmassá, langyossá válna a kapcsolat rövid időn belül.

Mondjuk az egyik nem nagyon társasági ember míg a másik inkább az és mindkettő megtanulja, hogy néha jó lazulni és néha jó ingereket kapni kívülről.

1-es vagyok és szerintem nem arról van szó, hogy a másik szinte a klónod. Persze nem tudom a kérdező mire gondolt, de azzal nem passzolnánk, aki pont olyan, mint én, mert nem egészítenénk ki egymást megfelelően. Jó ha vannak hasonlóságok, de nem lehet minden megegyező. Szóval számomra az, hogy valaki tökéletesen passzol hozzám, azt is jelenti, hogy amiben kell, abban kiegészít.

Amúgy abban egyetértek, hogy nem reális, hogy 100%-ig passzoljunk valakivel, de ha csak elméleti kérdésként nézzük, akkoz ez előny lenne.

#5

Saját magadnak mondasz ellen:

"Persze nem tudom a kérdező mire gondolt, de azzal nem passzolnánk, aki pont olyan, mint én, mert nem egészítenénk ki egymást megfelelően."

Versus:

"Amúgy abban egyetértek, hogy nem reális, hogy 100%-ig passzoljunk valakivel, de ha csak elméleti kérdésként nézzük, akkoz ez előny lenne."

Most akkor előny lenne ha olyan lenne mint te, vagy se? ^^

Nálam most már előny és csak ilyennel jönnék össze. (A 100% meg nyilván nem 100-at jelent, de azt senki nem fogja mondani, hogy 89%-ban passzolunk a másikkal. :D)

Amit a hármas ír, hogy tanulunk a másiktól, az nekem megvolt fiatalabb koromban, fejlődtem sokat ellentétes típusú emberek mellett és nem azt mondom, hogy már nincs hova fejlődnöm, de a fontosabb területeken már nem akarok alkalmazkodni meg változni. Pl volt, aki mellett társaságibb ember lettem, de ugye mostmár így az vagyok, de itthon is szeretek lenni egyedül, ugyanilyen típusú emberrel érzem jól magam, akinek vannak barátai, szeret eljárkálni programokra kettesben és másokkal is, de akkor sem pusztul meg az unalomtól, ha otthon kell feltalálnia magát. Egyik végletre sem vágyom, a folyamatosan menni akaróra sem, meg az otthon döglősre sem.

A világnézetünk, ideológiáink is hasonlóak legyenek, mert a páromtól nem azt várom, hogy folyamatosan vitázzunk és megkérdőjelezze a véleményemet, ehhez bőven elég felnéznem az internetre vagy ha néha 1-1 olyan baráttal beszélgetünk, aki máshogy lát dolgokat, de itthon egyetértést szeretnék. Nyilván itt sem fogunk 100-ban passzolni senkivel, tehát azért marad tér eszmecserékre is, de totál ellentétes véleményen azért ne legyünk gyakran, és ha már véleménykülönbség van, akkor észérvei legyenek az embernek és ne a meggyőzés legyen a cél, azt majd én eldöntöm, hogy meggyőzött-e. (Nyilván ez visszafele is igaz, én sem fogom ráerőszakolni, hogy márpedig mittomén kell a kvóta egy munkahelyen, de az egyenlő jogokban értsünk legalább egyet, a megvalósításon vitázhatunk.)

Ízlés terén nem árt, ha több a hasonlóság, mint az eltérés, de itt sem kell mindenben passzolni, csak könnyebb lesz az élet, ha nincs minden sarkon egy dolog, amiben eltértek.

6#

Nem érzem, hogy ellentmondanék magamnak, de lehet félreérthetően fogalmaztam. Megpróbálom újra.

Szerintem nem azzal passzolunk 100%-osan, aki mondhatni a klónunk, hanem azzal, aki a megfelelő dolgokban kiegészít. De persze nem tudhatom, hogy a kérdező is így értette-e. Azzal meg egyetértek, hogy nincs olyan, aki tökéletesen passzolna hozzánk (ahogy tökéletes emberek sincsenek), erről csak elméleti kérdésként lehet beszélni.

Számomra a passzolás nem az egyformaságot jelenti, hanem az összeillőséget, ha így érthetőbb.